Juliusz Janusz érsek szentbeszéde a szlovák-magyar imanapon

Kedves Zarándokok!

A Szentatya magyarországi képviselőjeként öröm számomra, hogy köszönthetem a kegyhelyen összegyűlt híveket Máriának, Isten Anyjának az otthonában, aki ami szeretett Anyánk is. Szeretettel köszöntöm a Szlovák Egyház képviselőjét, Õexcellenciája Mons. Tomáš Galist és a magyar püspököket, Õexcellenciája Mons. Seregély Istvánt és Mons. Varga Lajost. Két olyan nemzetből jöttetek ide, akiket hosszú történelem, de mindenekelőtt a közös hit egyesít, azért, hogy a hívők Anyja, az Egyház Anyja, és amint Ti magatok valljátok, a Magyarok Anyja és a Szlovákok Anyja előtt hódoljatok.

A Szentháromság nagy ünnepének vagyunk a vigíliáján, amely segít nekünk arról elmélkedni, hogy egy nagy emberi családhoz tartozunk, amelyet egy, a Szentháromságban egyesült Isten teremtett és vezet. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek misztikus egysége életpélda számunkra a szeretetben, a harmóniában és abban a közös akaratban, amely kizárólag arra irányul, hogy jót tegyünk másokért. Minden alkalommal, amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztet vetünk, mi is kifejezzük, hogy a Szentháromság akaratát akarjuk tenni. És Isten akarata az, hogy úgy éljünk, mint egy család, hiszen a keresztségnek köszönhetően az isteni család tagjai vagyunk, ahogy Szent Pál is tanít bennünket a most vasárnapi szentleckében. Arra vagyunk meghívva, hogy Isten fiai legyünk, és jogunk van Istent Abbának, Atyának szólítani.

Ezért Szent Pál így buzdít: „Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17). A mi Istenhez tartozó, családi felelősségünk nem csak azt kívánja, hogy ez a két nép testvérként éljen. Kötelességünk kérni Istent és az ő Legszentebb Anyját, hogy segítsen megélni és tisztelni országaink keresztény gyökereit, és előmozdítani az Egyház iránti megbecsülést egész Európában. Imádságunk forduljon Istenhez, minden nép Atyjához és az Õ Édesanyjához, hogy állhatatosak legyünk a békében, az egyetértésben, a tiszteletben, és hogy az egység felé vezessen bennünket, hogy Isten valódi családja lehessünk.