
A papszentelés hasonlítható ahhoz, amikor az Ószövetségben egy személyt Istennek szenteltek. Így határozhatjuk meg a papság mibenlétét: önátadás, a világból Istennek odaajándékozott élet. Az odaszentelődésnek két iránya van: egyrészt kilépés a világi létből, másrészt odaadottság Istennek. És ez nem elkülönülés a világtól. Az Istennek adott élet még inkább a többiekért odaadott élet. A pap elszakad a világtól, és Istennek ajándékozottan él. És éppen ezért, Istentől kiindulva áll a többiek, mindenki rendelkezésére.
XVI. Benedek: Nagycsütörtöki szentmise, 2009
Részlet az „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére” c. könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp