Június 24. – Ahogy az Atya küldött engem...

Hazai – 2009. június 24., szerda | 6:00

Jézus egyik igéje különösen megragad bennünket, ha arra gondolunk, hogy ezt Isten mondta. Ez a mondat megérteti velünk a kiválasztottság különleges szépségét. Egy paradox hasonlat ez, igaz és titkokban gazdag. Krisztus mindazoknak mondja, akik az ő papjai lesznek a századok során: „Ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”. Ki tehát valójában a pap? Az, akit Krisztus arra választott, hogy az Õ életét folytassa az idők végezetéig.

Sajnos ez nem minden esetben van így. Ha pedig a pap nem Krisztust jeleníti meg, akkor keveset ér. A szavai üresek, a templomok sivatagok. Krisztus szavai ezzel szemben azonosak voltak Önmagával.

Ha a pap először megéli azt, amit prédikálni szeretne, és csak azután szól, akkor Krisztus jelen lesz a szavában. Õ maga is Krisztus mása lesz. Akkor a szavai tömegeket fognak vonzani, és ismét megtelnek a templomok. Mert nem annyira a tudomány teszi a papot, hanem a szeretet által éltetett karizma.

Chiara Lubich: A pap Krisztus mása, 1970

Részlet az „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére” c. könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp