
A pap Isten embere. Olyan mértékben válik prófétává, amennyire tapasztalatot szerzett az élő Istenről. Ez a tapasztalat az Ige hordozójává teszi, Akinek hatalmában áll Isten szándéka szerint átformálni az emberek személyes és közösségi életét.
Az imádság minden formája – különösen a zsolozsma, amelyet az Egyház bízott a papra – abban segíti, hogy mindig éljen benne Isten megtapasztalása, ennek megosztásával tartozik embertársainak. Amint a püspök, és vele közösségben a presbitérium tagjai evangelizálnak, bemutatják a legszentebb áldozatot és az egységet szolgálják.
Pueblai konferencia: Záródokumentum, 1979
Részlet az „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére” c. könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp