Kahler Frigyes: Mindszenty József mindig tiltakozott, ha az emberi jogok megsértésével szembesült
A mai Magyar Nemzetben (Az első számú közellenség 33.o.) Kahler Frigyes egyetemi tanár, jogtörténész, a Mindszenty-per kutatója nyilatkozik abból az alkalomból, hogy egyik előadója lesz a ma és holnap Tihanyban a Mindszenty Társaság szervezésében megrendezendő tanácskozásnak, amelyre abból az alkalomból kerül sor, hogy az egykori hercegprímást 90 éve szentelték pappá, 60 éve nevezték ki esztergomi érsekké, és 30 éve távozott az élők sorából. Kahler Frigyes emlékeztetett rá, hogy Mindszenty József „még veszprémi püspökként keményen tiltakozott a zsidóüldözések miatt, és követelte az esztelen háború befejezését is, ezért a nyilas hatóságok letartóztatták és börtönbe hurcolták.
Nem sokkal később ugyanilyen határozottsággal tiltakozott a német lakosság kitelepítése, a felvidéki magyar lakosság áttoloncolása miatt. Fellépett a hadifglyok érdekében és általában minden alkalommal, ha az emberi jogok megsértésével szembesült. Következetes volt, s ezért nem volt hajlandó lemondani a közösséget megillető jogokról, legyen az a vallásgyakorlás, a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, vagy az iskolák fenntartásának joga. Egyházáért és hazájáért kész volt minden áldozatra.”
A jogtörténész leszögezte: „A magyar katolikus egyház a háború után a legnagyobb és legerősebb történelmi egyház volt, s Mindszenty József következetes egyházi vezető. Ezért lett mind a katolikus egyház, mind pedig Mindszenty József „az első számú közellenség’… A Mindszenty-per tipikus konstruált, koncepciós per, amelyet a legfőbb pártvezetők, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József személyesen irányítottak. A vádirat fogalmazványán a kézírásukat is megtalálni… A koncepciós perekbe az úgynevezett ’mellékszálak’ rendszerint azért kerültek bele, hogy megerősítsék azt a hiedelmet, miszerint a vádlottak valójában köztörvényes bűnözők, vagyis ez szükséges volt erkölcsi hitelük megrendítéséhez.
A ’valutázással’ kapcsolatosan még ma is kevés szó esik arról, hogy olyan pénzek kerültek ekkor terítékre, amelyeket külföldi egyháztagok gyűjtöttek a magyar egyház megsegítésére, s elsősorban a háború okozta sebek gyógyítására szántak. Ezekről az adományokról az éppen Amerikában járó magyar pénzügyminiszter, Nyárádi Sándor nyilvánosan kijelentette, hogy szabadon felhasználhatók – csak gyűjtsenek minél többet –, nem esnek a korlátozó intézkedések hatálya alá. Mai szóval élve a miniszter devizahatósági engedélyt adott az adományok felhasználására. Más kérdés, hogy erre 1949-ben senki sem mert hivatkozni.”
Kahler Frigyes szerint a Mindszenty-per a kizárólagos hatalomra törő kommunista diktatúra, a monolit hatalom megteremtésének egyik fontos állomása volt.
MN/MK