Káin és Ábel mint kétféle áldozat – 2007. október 27.

Hazai – 2007. október 27., szombat | 0:07

Ábel az első áldozat. Élete és halála egyaránt előre mutat, Isten felé. Életében azért lett Istené, mert kiválasztotta, halálában meg azért, mert vére felkiáltott hozzá. Káin is Istené, de másképpen, másféle úton.

Neki jóvá kell tennie egy gyilkosságot, amely nem lehetetlen, hiszen Isten megjelölte. Nem azért, hogy szem elől ne tévessze, hanem azért, hogy által is üzenjen valamit az embereknek. Pl. azt, hogy minden bűn végül is az áldozat hiányából fakad. Úgy is mondhatjuk, hogy szellemi vagy fizikai lustaságból. Amellyel a másik életét megrövidítjük. De ezt helyre lehet hozni.

Káin és Ábel testvérek. Mondhatnánk, hogy Ábel igazán tekintettel lehetett volna testvérére, és választhatott volna olyan áldozatot, amellyel nem vívja ki Káin ellenszenvét. Sőt, együtt is bemutathatták volna az áldozatot, és akkor mindenféle vitának elejét veszik. De az ember nem ilyen. Egyéni utakat választ, hogy Istennek kedves legyen. Ez rendjén van, de az már nem, hogy áldozata felajánlásakor oldalra pislog, vajon Isten mit szól a másik áldozatához.

Az embereknek Krisztusban testvérekké kell válniuk. S abban az ítélet nélküli bizalomban élni, hogy elég, ha odaát megtudjuk, ki milyen életáldozatot hozott.

Sánta János