Kanttól disznóvágó Szent Ferenc napjáig

Egy anekdota szerint Újiráz egykori papja, hogy fitogtassa filozófiai tudományát, heteken keresztül Kantról prédikált a híveknek a vasárnapi szentmiséken. Egyik alkalommal, miután már a hívek igen megelégelték ezt a prédikációt, mise után megvárták a papot, és azt mondták neki. Plébános úr, inkább levágunk magának egy disznót, csak hagyja már azt a kant.
Ez az anekdota fűszerezi azt az Újiráz alapító okiratában fellelhető felajánlást, miszerint a plébános minden évben kap egy disznót, amivel szabadon rendelkezik.

A vágósúlyú sertést a Termelő Szövetkezetek megalakulásáig meg is kapta a helyi pap, majd a rendszerváltás után 1993-ban Dénes Zoltán, a falu plébánosa, a Debreceni Egyetem néprajztanszékének professzora a helyi szokásokat kutatva rátalált az elfeledett hagyományra. A falu vezetése természetesnek tartotta feleleveníteni azt, így már 17 éve disznóölő Szent Ferenc környékén a disznóvágás sikolya zavarja meg advent csöndjét Újiráz plébániáján.

A néprajztudomány azt mondja, hogy hagyományt nem lehet teremteni, az igazi hagyományok önmaguktól teremnek. Példa erre az újirázi hagyomány, ahol a népi kultúrába beágyazva a plébános és közössége disznótoros vacsorára várja a barátait, a Debreceni Egyetem Néprajz Tanszéke hallgatóit, öregdiákjait, tanárait, professzorait. Ennek a falusi disznótoros vacsorának megvan a maga bája, hangulata, ezt az is bizonyítja, hogy egyre népesebb, sokan családdal együtt kelnek útra a Debrecenhez 80 km-re eső településre. A mintegy kétszáz fős disznótoros vacsorához ebben az évben advent második vasárnapja előestéjére két disznót is levágtak. A házigazda Zoltán atya szerint a szentmisével kezdődő, lelki töltekezéssel egybekötött disznótoros vacsora hagyománya addig fog tartani, amíg önmagát élteti. 

A vacsorákat megelőző tudományos konferencián diákok, doktoranduszok tartanak előadásokat, jelen esetben Bartha Elek, Újváry Zoltán és a házigazda Dénes Zoltán professzorok a disznóvágás hagyományairól, az identitásunkat meghatározó étkezési kultúráról és szokásokról is szóltak, kiemelve annak közösség teremtő erejét.
A konferencia és az engesztelésként felkínált disznótoros vacsora között mikulás ajándék helyett a lányok „Láncos Miklós”-sal is találkozhattak, hiszen a hallgatók – bizonyítva, hogy a gyakorlatban is művelik a hagyományokat – dramatikus népszokások felelevenítésével is szórakoztatták egymást.

A konferenciát a Pro Musica Egyesület kamarakórusa adventi énekekkel zárta. 

A katolikus falu megmentéséért

Dénes Zoltán plébános a népes vendégséget a helyi kultúrházban fogadta, az épület felújítását maga kezdeményezte abból a célból, hogy programokat szervezhessenek az elnéptelenedés megfékezésére, a falu megszűnése ellen.  A halmozottan hátrányos helyzetű faluból a szegénység elviszi a fiatalokat.

Hamarosan az iskola épülete is funkcióját veszti és akkor azt a tervek szerint zarándokházzá alakítják át, amely első állomása lesz a Nagyváradra, Szent László sírjához tartó 4 napos zarándokútnak a megújuló templomos lovagrend kíséretében. A tervet előre siker övezi, hiszen mintegy háromszázan már jelezték, hogy csatlakoznak a zarándoklathoz.

A falunak tehát vannak tartalékai. Kiemelkedő a Magyarok Nagyasszonya templom vásárral egybekötött két napos búcsúja is, amikor a falu lakossága megsokszorozódik. A vásár vetekszik a debreceni Mihály-napi vásár forgatagával.  A plébános szerint ekkor, október 2. vasárnapja kavalkádján egy Aba Novák kép elevenedik meg.

Két év múlva a falu és a templom 100 éves évfordulóját ünnepli, szeretnék, ha akkorra a falu és a templom is megújulna. A nagyváradi káptalan birtokára 1912-ben 100 katolikus telepest költöztettek.  A mára már mintegy ötszáz fős lakosú Újiráz, Gyulától Debrecenig az egyetlen katolikus település.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír