A karácsony kozmikus dimenziója

Kitekintő – 2008. december 22., hétfő | 8:10

Advent negyedik vasárnapján az Úrangyala imádság alkalmából a Szentatya a téli napforduló és Krisztus születésének ünnepe között vont párhuzamot, a karácsony történeti és kozmikus dimenziójára irányítva a figyelmet.

Az év leghosszabb éjszakája után a nappalok lassan hosszabbodnak az északi féltekén – Jézus Krisztus, aki eljött közénk, a kegyelem napja, aki megvilágítja és fényével átjárja az univerzumot – magyarázta a pápa.

Nem mindenki tudja, mondta, hogy a Szent Péter téren álló obeliszk tulajdonképpen egy napóraként működik: árnyéka ez alatt az ablak alatt egyenes vonalban húzódik a kúthoz. December 21-én, a téli napforduló idején a leghosszabb ez az árnyék. A nap járása az ima idejét is meghatározta, így a reggeli, a déli és az esti imaóra idejét is – tette hozzá Benedek pápa.

A Szentatya utalt arra, hogy a 2009-es év a csillagászat éve lesz. Emlékeztetett arra, hogy elődei között többen is foglalkoztak csillagászattal: II. Szilveszter (999-1003) csillagászatot tanított, XIII. Gergely(1572-85) vezette be a máig érvényes naptárreformot, X. Piusz (1903-14) napórákat épített.

A természet törvényei – amelyeket a századok során a természettudósok jóvoltából egyre jobban megismerhettünk – arra sarkallnak bennünket, hogy hálával szemléljük az Úr művét – figyelmeztetett a pápa.

Magyar Kurír

#Vatikán