Karácsony a magyar sajtóban

A december 24-én megjelent napilapok többsége kiemelten foglalkozik Jézus Krisztus, a Megváltó születésének ünnepével.
A Magyar Nemzetben (A karácsony… 5.o.) Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nyilatkozik, aki elmondta: „Ez az ünnep valójában egy kis csöndet és imádságot jelent. Mindig az Istennel való személyes kapcsolatban kell az ünnep gondolatának megfelelően elmélyülni ahhoz, hogy az emberben meglegyen az a lelki töltés, amitől az egész hitelessé válik. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy létező valóságot ünneplünk. Olyan valóságot, ami felülmúlja a hétköznapi életünket. Ennek az öröme és ereje az, ami kisugárzik az ünneplésünkre – nemcsak a templomban és a liturgiában, hanem otthon is. Az emberben ma is az a várakozás és magára hagyatottság érzés van, mint régen. Tudjuk, a Krisztus korabeli világ várta, hogy Isten valamilyen formában foglalkozzék az emberiséggel. Most azonban érzelmileg nagyon kockázatos világban élünk. Elég, ha csak az új tudományos eredmények által hozott lehetőségekre és az ezekből fakadó veszélyekre gondolunk. A mai emberben erős a vágy, hogy valaki gondoskodjék róla. Ezért is aktuális a karácsony üzenete. A keresztény ember ugyanis azt vallja: a Megváltó eljött közénk, és most is segít abban, hogy eligazodjunk a világban.” A bíboros, prímás kérdésre válaszolva leszögezte: „Isten országa már eljött, de jelenléte még nem nyilvánvaló. Keresztény hitünk szerint a történelem nem örök körforgás, hanem célirányos folyamat. A cél pedig az Isten országának nyilvánvaló beteljesülése. Ez puszta fejlődéssel itt, a Földön nem valósul meg, vagyis nem építjük fel a mennyországot. Mi Krisztus második eljövetelét várjuk, az új eget és az új földet, ahol majd beteljesedik az Istennel való közösségünk és boldogságunk. Ezzel együtt, Krisztus születése, halála, föltámadása és megváltói műve óta Isten országa már közöttünk is létezik. Isten uralmának az erői ugyanis hatnak az emberiség és az egyes ember életében. Ha elolvassuk azt a példabeszédet, amikor Jézus a búzáról és a konkolyról szólt, akkor látjuk, hogy együtt érik a különböző növényekből álló vetés, és csak az aratás napján történik meg a szétválasztás. Ilyen kétarcú a mi történelmünk is, ebben kell megtalálnunk Isten országának üzenetét és azokat az értékeket, helyes válaszokat, amelyek Isten országának jelenlétét erősítik. Ez nem könnyű, a történelem tele van ezzel a feszültséggel. Ezért van szükségünk a bizalomra, reménységre, valamint arra a hitre, amely azt erősíti, hogy Isten velünk van. A karácsonyi liturgiában a keleti egyház azt a prófétai idézetet énekli: ’Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!’ Ez az ószövetségi idézet Jézus Krisztus személyében teljesedett be.”
Szintén a Magyar Nemzetben (1.,4.o.) Orbán Viktor Találkozás egy fiatalemberrel című ünnepi cikkében azt fejtegeti, hogy a karácsony „nemcsak a bölcső körül állók, hanem az egész teremtett világ, s benne minden ember újjászületésének pillanata is. A karácsony a biztonság, az otthon, a bizalom ünnepe.” A volt miniszterelnök Karinthy Frigyesre utalva felteszi a kérdést: „Mi lenne, ha az ifjú, 1990-es Magyarország találkozna a mai Magyarországgal? Vajon milyen álmokat kérne rajta számon? A mai Magyarország néhány dolgot aligha tudna megmagyarázni a fiatalnak. Zavarában talán a szabadságot emlegetné, az élni és élni hagyni szabadságát, melyet mégiscsak sikerült elérnünk. Bármily megnyugtatóan is hangoznék ez a csonka mondat, a fiatal, a ’90-es Magyarországon bajosan fogna ki. Inkább a közöny jutna eszébe erről a szabadságról, semmint a szeretet. Emlékeztetne bennünket, hogy így nem válik belőlünk sem közösség, sem nemzet. Amit csak békén hagyunk, elenyész. Nem elég élni hagyni, sokkal több kell annál: szeretni, gondozni, támogatni, bátorítani, segíteni. Az élet nem valamiféle örökmozgó szerkezet, az életet a szeretet ereje teremti, s ha mi nem tesszük hozzá a magunk erejét, nem az életet segítjük, még csak nem is a túlélést, hanem a pusztulást. Ezért nem a másságért érdemes rajonganunk, hanem a másik embert kellene szeretnünk akkor is, ha nagyon különbözik tőlünk, akkor is, ha nagyon nehezünkre esik őt szeretni.” Orbán Viktor leszögezi: „A karácsony az otthon ünnepe is. A hely, ahol nemcsak fedél kerül a fejünk fölé, de elfogadnak minket, ahol kiteljesedhetünk, ahol felelősséget éreznek irántunk, és felelősséget várnak tőlünk… Sokan talán azért nem hallják az adventi kopogtatást, mert nincsenek otthon. S ha nincsenek otthon, hiába a kopogtatás, nincs, aki ajtót nyisson… Egy ország, ahol otthon lehetünk saját biztonságos világunkban, a hazánk, amely az otthonunk: ez volt a nagy álom 1990-ben. Tudunk-e ma, tizenhárom évvel később otthon lenni? Tudjuk-e, akarjuk-e szeretni a családunkat, a munkánkat, a hazánkat, vagy már annyira eltávolodtunk, hogy nincs is az a kopogtatás, ami még utolérhetne és otthon találhatna bennünket?… A karácsonyeste felderengő fényében jól látszik, hogy oldalak, osztályok, kormányok, politikai pártok szerinti különbségtétel művi kettéválasztás eredménye” – idézi a Fidesz elnöke Václav Havel volt cseh államfőt és hozzáteszi: „A szeretet és az egyetértés estjének fényeinél csak egyfajta valódi különbségtétel létezik; akik mindenkinek tűzhelyet, családot, meleget, biztonságot akarnak, és akik mindezt csak maguknak, kiszorítva ebből másokat.” Orbán Viktor arra int bennünket, hogy a kedvezőtlen jelek ellenére is, „higgyük el a megrovóan és szánakozva ránk tekintő fiatal 1990-es Magyarországnak, hogy a napról napra nehezebb élet és szomorúbb valóság felett létezik egy biztonságos, kiszámítható, erős és gyarapodó Magyarország, amely az igazi otthonunk. Higgyük el neki, megvan még a régi álom. Létezik egy másik Magyarország, ahol az emberek bizalommal fordulnak egymás felé. Egy másik Magyarország, ahová el lehet jutni, amit fel lehet építeni. Mint a magyarok nagy nekiveselkedéseinek idején, amikor sokak ámulatára néhány év alatt más népek évtizednyi útját jártuk be. Mert mindig, a nehéz járású időkben is, létezik az a Magyarország, amit nem a szemünkkel, hanem a szívünkkel láthatunk, s ha mindannyian meglátjuk, újjászületik. Nincs reménytelen helyzet – a mai sem az. Nincs annyi sötétség a világon, ami képes lenne eloltani egyetlen gyertyát… Ma este ajándékozzunk meg még egy embert. Ha más nem akad a kezünk ügyébe, szeretettel. És akkor talán mindannyian hazatalálunk.”
A Blikkben (Gyulay Endre 3.o.) a szeged-csanádi megyéspüspök nyilatkozik, aki szerint az idei karácsony üzenete az, hogy „mint minden esztendőben, most is fedezzük fel újra Isten végtelen szeretetét, aki Krisztus születésével mert emberré lenni az elembertelenedett világban. Szeretetének átélése minden karácsonykor új élményt jelent.” Arra a kérdésre, hogyan segít a katolikus egyház a több mint hárommillió, létminimumon élő magyar emberen, Gyulay Endre azt felelte: „Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy megoldjuk az ország szociális gondját, de a Karitásszal, a Máltai Szeretetszolgálattal összefogva sokat segítünk az embereknek. Ételt, italt, ajándékcsomagokat osztunk a szegényeknek, nagycsaládosoknak és a híveinket is arra biztatjuk, hogy támogassák a rászorulókat.”
Szintén a bulvárlap (Ingázva miséz… 3.o.) Kovács János szanki plébánost mutatja be, aki a karácsonyi ünnepek előtt reggeltől estig úton van, misézik, betegeket és időseket látogat, szervezi az előkészületeket. A Blikk megjegyzi, hogy Szankon szeretik a nyolc hónapja ott szolgáló János atyát, eddigi munkája elismeréseként Bábel Balázs érsek hét település lelkipásztorának nevezte ki, s felkérte, hogy Kiskunmajsán is segítsen be. A plébános elmondta, volt kőműves mellett segédmunkás, kitanulta a szerszámkészítő-szakmát, közgazdasági érettségivel könyvelőként dolgozott, és van gépészmérnöki diplomája is. Ezt követően végezte el a teológiát.
A Színes Mai Lapban (Mit jelent az embereknek… 2.o.) Lipp László katolikus plébános nyilatkozik, aki elmondta: „A karácsonyi ünnep lényege az Isten és az ember találkozása. Ez a nemes pillanat Betlehemben történt meg Jézus születésekor. Akár hiszi valaki, akár nem, az ember tulajdonképpen Isten képmása, és éppen ezért megérinti az ünnep hangulata. Van, aki vásárlással kompenzálja a gondokat, de a legjobb esetben egyre közelebb kerülünk a valódi betlehemi hangulathoz.” László atya szerint a vásárlási láz „az emberi természetből fakad: a vásárlás, az ajándékozás öröméből következik. Mindenki szeret adni, örömet szerezni a másiknak, azoknak, akik a legfontosabbak a számára.” A gazdagréti plébános szerint karácsonykor „senki sem lehet magányos, aki felemeli a szívét, hiszen azokkal együtt van az Úr.”
A Népszava Szép Szó című rovatában (A hiány… 3.o.) Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP országgyűlési képviselője nyilatkozik, aki az esélytelenség kapcsán kifejtette: „Az esélytelen, a házasságon kívül állapotossá lett és ennek következtében sem családjában, sem nemzetségében tisztességet nem találó fiatalasszony, Mária, aki távol tartott magától mindenkit, azt az egy nyomorult szerelmét, Józsefet leszámítva, életet ad a Messiáskirálynak. Mégpedig olyan körülmények között, amelyeket kétezer évvel később sem vállalnának az úri középosztályból származók. Gondoljuk el, Jézus megesett lánytól születik, egy istállóban, valahol a város peremén. Csecsemőkorától kezdve társadalmi és vallási szempontból egyaránt esélytelenül. És mégis, a keresztény meggyőződés szerint ő a világ Messiása, ez a megesett nőtől született, kivetett, üldözött ember.”
Donáth László hasonló szellemű cikket írt a Népszabadságban (Karácsony melléklet 1.o.), Még tart az éjszaka címmel.
A Magyar Hírlap (Csúcson… 4.o.) cikke szerint az egyházak többsége, „talán kissé kevesebb feltűnéssel, mint karácsonykor, de egész évben végez karitatív munkát. „A katolikusok bevételeik tíz százalékát fordítják szociális célra. A legtöbb szociális intézményük ugyanakkor – létszámarányukhoz képest – az evangélikusoknak van. A kisegyházak kevés pénzt tudnak segítésre fordítani, ám speciális módszereikkel olyan embereket érnek el, akiket a nagyobbak nem.”
Szintén itt (30-31.o.) Kornis Mihály Karácsony – mi az? címmel leszögezi: Nincs karácsony, ahogy nincs művész, sem államférfi, sem komolyan vehető társadalmi nyilvánosság… Nincs karácsony Magyarországon, ahogyan nincs részvét és szolidaritás a társadalomban, de nincs kímélet még a Nobel-díjas iránt sem…, mivel irigység e honi pokol őrmestere, és lesz is, ahogy a költő mondja. De nincs karácsony – és nem csak Magyarországon – azért sem (főként azért), mert már nem tudjuk, hogy kit ünnepelhetnénk, ha volna szívünk hozzá… Ez ugyanis azért volt a legnagyobb ünnep a világon, mert nem nemzeti, de nem is egészen vallási, még csak nem is történelmi: nem tárgyiasítható a lényeg. Csak akkor lehet megünnepelni, ha a szívünkben él. Ha megszülethet benne… ha valaki netán magában mégis tapasztalja a létét, de kockáztassa, hanem tartsa titokban. Itt már valójában nincs karácsony: Heródes kereszteket állít, az Aranyborjú díjakat oszt, a hajléktalant pedig felgyújtják. A többi duma.” MK