Karácsony a Vatikánban

Vatikán: Rómában, a kereszténység középpontjában idén is fényes külsőségek között, az ünnephez méltó módon érkezett el a karácsony. A Szent Péter téren a hatalmas, Horvátországból érkezett karácsonyfa tövében kedden délután a békéért való közös imádságra gyűltek össze a zarándokok és az érdeklődők. A liturgia irányítója Edmund Casimir Szoka bíboros volt, de a szertartáson a szentatya is részt vett.
Az éjféli misére a Szent Péter-bazilikában került sor, II. János Pál pápa ihletett homíliát mondott a Megváltó születéséről.
„Dum medium silentium tenerent omnia” – Mialatt minden hallgatásba burkolózott és az éjszaka közepéhez érkezett, a Te mindenható Igéd, Istenünk, királyi trónjáról lejött mihozzánk” – mondotta homíliájának kezdetén a szentatya. „Ezen a szent éjszakán beteljesedett az ősi ígéret: véget ért a várakozás ideje és a Szűz világra szülte a Messiást. Jézus azért az emberiségért született meg, amely szüntelenül keresi a szabadságot és a békét: minden emberért, aki a bűn zsarnoksága alatt él, azokért, akiknek szükségük van a megváltásra, és akik reménysugárra vágyakoznak. A népek meg nem szűnő kiáltozására: ’Jöjj el, Urunk, ment meg bennünket’, Istent válaszolt ezen az éjszakán: szeretetének örök Igéje felvette a mi halandó emberi testünket. Az Ige belépett az időbe, megszületett Emmanuel, a Velünk-az-Isten. A katedrálisokban és a bazilikákban éppúgy, mint a legkisebb és legeldugottabb templomocskában szerte az egész világon, a keresztények meghatott éneke hangzik: ’Ma született nékünk a Megváltó’.”
Mária „világra hozta elsőszülött fiát, pólyába csavarta és jászolba fektette” – idézte a szentatya Lukács evangéliumát (2,7). Kifejtette: íme, karácsony képe: „egy törékeny újszülött, akit egy asszony karjai óvnak szegényes pólyával, s fektetnek jászolba. Ki gondolhatta volna, hogy ez a kicsiny emberi lény a ’magasságbeli fia’? (Lk 1,32)? Egyedül ő, az anya ismerte az igazságot és őrizte a misztériumot. „Ezen az éjszakán az ő pillantásán keresztül képessé válhatunk arra, hogy felismerjük ebben a gyermekben Isten emberi arcát. Számunkra, a harmadik évezred emberei számára is lehetséges a találkozás Krisztussal, szemlélhetjük őt Mária szemeivel. Karácsony éjszakája így a hit és az élet iskolájává válik.”
A pápa ezután Szent Pált idézte: „Megjelent Isten kegyelme, amely minden emberre üdvösséget áraszt” (Tit 2,11). Isten kegyelme, amely megjelent Jézusban, az ő irgalmas, irántunk való szeretete, amely jelenvaló az üdvösség egész történetében, és azt végső beteljesedésre vezeti, Isten önkinyilatkoztatása „a mi emberi természetünk alázatával (I. adventi prefáció), valójában földi előlegzése annak a megnyilvánulásnak, amely az idők végén dicsőségesen fog bekövetkezni.” A szentatya azonban figyelmeztetett: nem pusztán erről van szó. Az a történelmi esemény, amelyet most újra átélünk a misztériumon keresztül, az az út, amely számunkra adatott, hogy eljussunk a dicsőséges Krisztussal való találkozásra. Az apostol megállapítja: Jézus „arra tanít bennünket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, s éljünk mértéktartóan, szentül és buzgón e világon; boldog reményre való várakozás közben” (Tit 2, 12-13).
„Ó, urunk születése, amely minden korban annyi szentet megihletett!” – mondta a szentatya és több szentre is hivatkozott, így Szent Bernátra, akinek lelki kiválasztása a betlehemi jelenet megindító képe előtt történt, Assisi Szent Ferencre, aki elsőként jelenítette meg élőben is a szent éjszaka misztériumát, a gyermek Jézusról nevezett Szent Terézre, aki a modern tudomány gőgjével szembehelyezte a maga kicsiny útján keresztül, karácsony hiteles lelkületét.
A pápa ismételten idézte Szent Lukácsot: „Kisdedet találtok, pólyába takarva, jászolba fektetve” (2,12). A szegényes jászolban fekvő Kisded: ez Isten jele. Múlnak a századok és az évezredek, de a jel megmarad, és érvényes ma is, számunkra, a harmadik évezred férfiai és női számára. „A remény jele ő, az egész emberi család számára: a béke jele mindazoknak, akik bármifajta konfliktustól szenvednek; a szabadulás jele a szegények és elnyomottak számára: az irgalmasság jele azoknak, akik be vannak zárva a bűn ördögi körébe; a szeretet és a vigasz jele mindazoknak, akik egyedül és mindenkitől elhagyatottnak érzik magukat. Kicsiny és törékeny jel, alázatos és csendes, de Isten hatalmában gazdag, aki szeretetből emberré lett. Urunk, Jézus, a pásztorokkal együtt odalépünk most a betlehemi jászolhoz, hogy szemlélhessünk Téged pólyába csavarva, jászolba fektetve. Ó, Betlehemi Kisded, csendben imádunk téged Máriával, mindenkor Szűz Anyáddal együtt! Tied a dicsőség és a dicséret a századokon át, világ isteni Megváltója! Amen” – fejezte be az éjféli misén mondott elmélkedését a szentatya.

DOKUMENTUM

II. János Pál pápa karácsonyi üzenete
Urbi et orbi, 2002.

„Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk” (Iz 9,5)
Ma megújul karácsony misztériuma:
Korunk emberei számára is megszületik ez a Gyermek, aki elhozza a világ számára az üdvösséget: születésével örömet és békét hoz mindenkinek. Meghatódva járuljunk a jászolhoz, hogy találkozzunk – Mária társaságában – ővele, akire a népek várakoznak, az ember Megváltójával. „Cum Maria contemplemur Christi vultum – Máriával szemléljük Krisztus arcát”: ebben a gyermekben, akit pólyába takartak és jászolba fektettek. Isten jön el, látogat meg bennünket, hogy lépteinket a béke útján vezérelje (Lk 1,79). Mária szemléli, simogatja, melengeti őt, kutatva a csodák jelentését, amelyek körülveszik karácsony misztériumát.”
Karácsony, az öröm misztériuma
Az angyalok az éjszakában ezt énekelték: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a Földön az embereknek, akiket szeret” (Lk 3,14). A pásztoroknak úgy mutatták be az eseményt, mint amely „nagy örömet jelent az egész népnek” (Lk 2,10). Öröm annak ellenére, hogy távol vannak az otthontól, a jászol szegénysége, a nép közönye és a hatalom ellenségeskedése ellenére, mert Dávid városában „ma megszületett egy üdvözítő” (Lk 2,11). Ugyanabból az örömből részesedik az egyház, amelyet ma eláraszt Isten Fia fényessége: sohasem tudják elhomályosítani a fényt a sötétségek. Az örök Ige dicsősége ez, aki irántunk való szeretetből emberré lett.
Karácsony a szeretet misztériuma
Az Atya szeretete, aki elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy saját életét ajándékozza nekünk (Jn 4,8-9). A Velünk-lakó-Isten, Emmanuel szeretete, aki azért jött a Földre, hogy meghaljon a kereszten. A hideg barlangistállóban, ahol csend honol, a Szűzanya, szívében már előre megsejtve azt, megízleli a Kálvária kegyetlen drámáját. Rettenetes küzdelem kezdődik a sötét árnyak és a fény, a halál és az élet, a gyűlölet és a szeretet között. A Béke Fejedelme, aki ma született Betlehemben, odaadja életét a Golgotán, hogy a Földön a szeretet uralkodjék.
Karácsony a béke misztériuma
A betlehemi barlangból ma sürgető felhívás hangzik, hogy a világ ne engedjen a bizalmatlanságnak, a gyanúsításnak, a gyanakvásnak, még ha a terrorizmus tragikus jelensége egyre növeli is a bizonytalanságot és a félelmet. „Minden vallás hívői, a jóakaratú emberekkel együtt, száműzve az intolerancia és a hátrányos megkülönböztetés minden formáját, a béke építésére vannak hivatva: mindenekelőtt a Szentföldön, hogy végre megfékezzék a vak erőszak hiábavaló terjedését, és a Közel-Keleten, hogy kioltsák annak a konfliktusnak baljós villogását, amelyet pedig el lehetne kerülni mindenki elkötelezettségével; Afrikában is, ahol pusztító éhínség és tragikus, elkeseredett harcok egyre súlyosbítják egész népek már amúgyis bizonytalan helyzetét, még ha nem hiányoznak is a derűlátás jelei; Latin-Amerikában és Ázsiában, valamint a világ más részein, ahol politikai, gazdasági és társadalmi válságok zavarják meg sok család és nemzet derűjét. Az emberiség fogadja be karácsony békeüzenetét!”
A megtestesült Ige imádandó misztériuma
„Szűzanya, Veled együtt elmélkedve megállunk a jászol előtt, amelyben a Gyermek fekszik, hogy megosszuk a te döbbenetedet Isten végtelen leereszkedése láttán. Add nekünk a te szemedet, Mária, hogy megsejthessük a misztériumot, amelyet a Fiú törékeny teste rejt magában. Taníts meg bennünket, hogy felismerhessük az ő arcát minden nép és kultúra gyermekeiben. Segíts bennünket, hogy az ő béke-és szeretetüzenetének hiteles tanúi legyünk, hogy korunk emberei, akiket erős viszályok és hallatlan erőszakcselekmények osztanak meg, fel tudják ismerni a karjaidban lévő Gyermekben a világ egyetlen üdvözítőjét, aki az igazi béke kimeríthetetlen forrása és akire szíve mélyén mindenki vágyakozik.” VR/MK