Karácsonyi homíliához, 2011

Rómában van egy templom, a karácsony temploma. A rómaiak Santa Maria Maggiore néven ismerik. Ősi templom. Mint építmény, az angyal felhívását továbbítja az egymást követő századoknak, az angyal felhívását, mely először pásztoroknak szólt: "Ne féljtek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a messiás, ő az Úr…"(Lk 2,10). E templom varázsa azt sugallja, hogy a pásztorok példáját követve menjünk mi is Betlehembe! Hadd lássuk, miről is beszélnek az angyalok. Persze, csak lélekben mehetünk most Betlehembe. A Santa Maria Maggiore-bazilikát is csak lélekben láthatjuk, és azt a két képet is, melyet ma szemlélünk, amelyek fölött ma elmélkedünk.
A szemlélődésben és elmélkedésben Joseph Ratzinger, (amikor a jelzett könyvet írta, még bíboros, ma XVI. Benedek pápa) segít nekünk, aki gyakran betér ebbe a templomba és gondolatait A remény forrásai címen foglalta írásba.

Lelki szemeinkkel tekintsük hát meg ezt a templomot, és álljunk meg két képnél.
A templomhajó mindkét oldalfalán mozaikok láthatók. Az emberiség történelmét úgy ábrázolják, mint az emberiség menetelését a Megváltó felé. Középen, ahol a folyosók lezárulnak diadalív húzódik. Ha ezt a templomot a Megváltó születésének tiszteletére építették, akkor itt kellene látni a képet, mely Krisztus születéséről szól.
Ehelyett egy üres trónt látunk itt, a trónon egy koronát, egy uralkodói palástot, és egy keresztet. A lábzsámolyon párnaként a történelem batyuja hever, hét vörös fonállal összekötve. Üres trón, árva korona, egy oda nem illő kereszt és az emberiség történelmének batyuja. Ez Róma Betlehemje. Vajon miért?

A kompozicióban gondolat van, üzenet van. Ennek megfejtéséhez még tudnunk kell, hogy a diadalív alatt, a padló alatt kripta van, melyet eredetileg a betlehemi barlang mintájára építettek meg; a betlehemi barlang mintájára, melyben Krisztus született. Itt tisztelték és tisztelik azt az ereklyét, melyet a hagyomány a betlehemi jászolnak tart.
Tehát a történelem nagy menetelése a barlangistállóban ér célba. A trón üres, mert a történelem ura leszállt trónjáról, hogy az istállóban, a jászolban, gyermekként várja az emberiséget, az embert, a földi vándort. A központi mozaik, az üres trón és rajta a korona olyan, mint egy kéz, mely azt mutatja, hogy a történelem urát nem a trónon kell keresnünk, hanem a barlangban, a jászolban, gyerekként. Itt van az átmenet a vallásos esztétikából a hit világába, de azt is mondhatjuk, hogy a valóságba. "Az én gondolataim nem a ti gondolataitok" - mondja az Úr. De az üres, oda nem illő kereszt sem véletlenül kerül oda. Ha a bölcsőtől kezdve arra az útra lépsz, melyen az emberré lett Isten járt, megint olyan helyre jutsz, amire nem számítottál, a keresztfához. De a kereszt is üres már, és egy másik barlanghoz jutsz, melyben egy holttest feküdt, a keresztre feszített holtteste. De már a barlangsír is üres, csak a leplek fekszenek ott összehajtogatva. Újra megjelennek az angyalok, és azt kérdezik: "Kit kerestek? A Názáreti Jézust? Nincs itt. Mit keresitek az élőt a holtak közt? Feltámadt. Ezt jelzi az üres kereszt. Az emberiség történelme itt ér célba, hogy magasabb szinten bontakozzék ki.

Van ebben a templomban egy kápolna, és a kápolnában egy ősrégi Mária-kép, melynek felirata: "Salus populi Romani". Ez a templom Róma és egyáltalán a Nyugat első Mária-temploma. Ősrégi templom, Krisztus születésének emlékére épült templom és a neve mégis Santa Maria Maggiore. Vajon miért? Ebben is van üzenet, gondolat.
Az egyházatyák Máriát a szent Földnek nevezték, amelyből Krisztus mint ember, testet öltött, és Őbenne örökre kapcsolatban marad a földdel.
Az üdvösség drámája nem úgy íratott meg, hogy Máriának el kell játszania egy szerepet, hogy aztán lelépjen a színről, mert nincs tovább szerepe. Az asszony közreműködése révén történő megtestesülés nem olyan szerep, mely rövid időn belül véget ér, ez Isten maradandó együttléte a földdel, az emberrel, velünk, akik "föld" vagyunk. Ezért a karácsony Mária és egyben Krisztus ünnepe is. Egy igazi, karácsonynak szentelt templom Mária-templom kell, hogy legyen.

A hagyomány szerint ez az a kép, melyet Nagy Szent Gergely pápa körmenetben vitt végig Róma utcáin 590-ben, amikor pestis tizedelte a várost. Mikor a körmenet véget ért, megszűnt a járvány, Róma kigyógyult belőle. Talán ezért került a kép alá a felirat: "Salus populi Romani".
Joseph Ratzinger írja: "A képen ábrázolt, fiatalos és ugyanakkor tiszteletreméltó alak tudást és jóságot sugárzó szeméből Isten édesanyai jósága tekint ránk.
Majd így folytatja a bíboros: "E kép előtt leolvad rólunk önteltségünk. Gőgünk görcsei feloldódnak. Az érzelmektől való félelem és mindaz, ami belülről tesz bennünket betegekké, egyszerre elmúlik. A depresszió és a kétségbeesés azon alapul, hogy az érzelmek ökonómiájában zavarok támadnak, vagy az teljesen fel is borul."
Mit akar mondani ezzel a bíboros? Önteltek vagyunk? Gőgösek vagyunk? Félünk az érzelmektől? Depressziósok vagyunk? Gyakran kétségbe esünk?
Tegyük fel úgy a kérdést: öntelt vagyok? Gőgös vagyok? Félek az érzelmektől? Depressziós vagyok? Gyakran esem kétségbe? Lehet, hogy mindre nemmel válaszolok. Lehet, hogy minden kérdésre nemmel válaszolsz. De én érzem a lényedből sugárzó nyugtalanságot, elégedetlenséget, a lelki egyensúly hiányát.
Mi hiányzik belőled? Az a gyermeki bizalom, mellyel a bölcsőből feltekintő gyermek bízik anyjában. A karácsonyi kép hiányzik a lelkedből, melyről Isten anyai jósága tekint rád. Szerezd meg, vagy szerezd vissza ezt a képet lelkedbe!

Buzgán József