Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe – 2005. július 16.
Hazai – 2005. július 16., szombat | 0:07
A hegyek világa mindig is vonzotta fantáziánkat. Nincs logikus magyarázat arra, hogy valaki miért mászik meg hegyeket, sokszor élete kockáztatása árán. Azt mondja, hogy szereti a kihívásokat. No de miért? Ki hívja ki, és mire? Miért nem hagyja nyugton?
A hegyek titokzatossága tiszteletet ébreszt. A régi ember félt a hegyektől. A mai ember is tart tőlük, de nem vallja be, hanem mindenáron meg akarja hódítani a hegyeket. A felfelé törekvés azt jelenti, hogy Istenhez akarunk közelebb jutni.
Ezt idézi emlékezetünkbe a mai ünnep is, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. Ismerős a Szentírásból Jézus hegyi beszéde, és ismerős a Tábor-hegy is, ahol Jézus színeváltozása volt. A szent hegyek hozzátartoznak a vallásokhoz. Felmegyünk egy hegyre, hogy lelki igényünket fizikailag is kifejezzük.
Vannak mesterséges hegyek is, pl. a felhőkarcolók, vagy a különböző tornyok. Nem az a normális jelenség, hogy a földbe bújunk, az a bunkerek és félelem világa, hanem az, hogy felfelé törekszünk. Tegyük ezt Isten iránti tisztelettel, hogy hegyeink ne váljanak bábeli tornyokká, amelyeknek előbb-utóbb le kell omlaniuk, hanem Istenhez vigyenek közelebb.
Sánta János
