Károly Róbert Konferencia Székesfehérváron

Károly Róbertet – akit hivatalosan I. Károlynak neveznek – hosszú küzdelmek árán 1310. augusztus 27-én a székesfehérvári Nagyboldogasszony prépostsági templomban érvényesen megkoronázta az esztergomi érsek a magyar Szent Koronával, a fehérvári prépost beleegyezésével. Ez adta a Magyar Királyok és Székesfehérvár című konferencia- és könyvsorozat folytatásának apropóját.

A konferenciára idén is különböző történettudományok képviselőit hívták meg: Rácz György történész, a Magyar Országos Levéltár levéltárosa az I. Károly és Gentilis bíboros által elterjesztett papír alapú oklevelekről beszélt; Almási Tibor történész a különféle oklevéltípusok közül az örökre szóló privilegiális oklevelek formáit mutatta be; Bertényi Iván heraldikai elemzést nyújtott Károly Róbert címereiről; Takács Imre művészettörténész Károly Róbert pecsétjeiről tartott előadást; Gedai István történész, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója a király pénzreformáján túl az egyetlen, Szent István korában alapított magyar céget, a mai Magyar Pénzverőt is megemlítette; Veszprémy László történész, a Hadtörténeti Intézet igazgatója a rejtélyes Szent György lovagrendről szóló kutatásokat foglalta össze; Szende László történész a Magyar Nemzeti Múzeumból Károly Róbert negyedik feleségéről, Piast Erzsébetről tartott előadást, aki önfeláldozó, szerető anya, bőkezű mecénás és férje hű támasza volt.

Szakács Béla Zsolt művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője az egyik legszebb magyar illuminált kódex, a Magyar Anjou Legendárium eddig még nem sejtett megrendelői hátterét mutatta be; Wehli Tünde, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa az Anjou-kor másik nagyszerű kódexének, a Képes Krónikának legterjedelmesebb részét, a Károly Róbert uralkodását bemutató fejezetét foglalta össze; Marosi Ernő akadémikus ismertette, hogy a magyar művészettörténet egyik rejtélyes darabja, az ún. zágrábi kazula Károly Róbert ajándékaként kerülhetett a zágrábi székesegyházba; Biczó Piroska, a székesfehérvári prépostsági templom ásatását vezető régész újabb kutatási eredményekről, Károly Róbert korát is érintő periodizációjáról számolt be; Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat alelnöke az Anjou-kori síremlékek hazai és európai analógiákon alapuló rekonstruciójáról tartott előadást; Derdák Éva restaurátor a Budapest-Belvárosi plébániatemplomban napvilágra került XIV. századi Mária a gyermek Jézussal freskó felfedezéseinek részleteit tárta fel – előadására Prokopp Mária, reagált művészettörténeti párhuzamok felsorolásával. Kerny Terézia művészettörténész, a konferencia ötletadója és társszervezője zárszavában leszögezte, hogy a tanácskozás, színvonalát és új eredményeit tekintve, a közelmúltban újraindult Anjou-kutatás szerves folytatásának tekinthető.

A konferencia előadásaiból egy kemény akaratú, rendíthetetlen, céltudatos uralkodó alakja körvonalazódott. Károly Róbert 1342-ben bekövetkezett haláláig saját hatalma megszilárdítása után közigazgatási, hadi és pénzügyi reformok sorát kezdeményezte, hogy talpra állítsa az Árpád-ház kihalását követő trónviszályokban meggyengült Magyarországot, s dinasztia alapításával újra kikerülhetetlen európai hatalmi tényezővé tegye. Kapcsolata Székesfehérvárral nem volt mindig felhőtlen, de hogy pontosan miért is volt problémája e várossal, azt minden érdeklődő megtudhatja a konferenciáról jövőre megjelenő könyvből.

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Kép: BPK