Karthauzi Szent Brúnó

1035 körül született egy kölni nemesi családban. A reimsi és a tours-i iskolában tanult, alapos műveltségre tett szert. Pappá szentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a székesegyházi iskola tanára lett: hittudományt, klasszikus nyelveket, zenét és filozófiát tanított. 1081-ben belépett a molemei bencés kolostorba.

Brúnó fogadalmat tett, hogy a szegény Krisztust követve elhagyja a világot. Először a langres-i egyházmegyében lévő Séche-Fontain egy erdejébe vonult. 1084 tavaszán továbbvándorolt a Chartreuse határában találhtaó rengetegbe – ekkor már hat társ volt mellette: négy pap és két laikus testvér. Magas hegyek közt, 1175 méter magasságban fekvő, zord éghajlatú völgyben telepedtek le: La Grande Chartreuse (latinul: Carthusia) – itt alapította meg az első karthauzi kolostort. A karthauziak hat évig éltek itt csendes magányban, elrejtve a világ elől. Brúnó semmi mást nem kívánt meg a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat. A nagy szent remeték hagyományát folytatva egymás közelében éltek, közös épületük, kolostoruk is volt, ám életmódjuk lényegesen különbözött a kamalduli vagy a bencés kolostorok életformájától. 

1090-ben II. Orbán pápa, aki Reimsben tanítványa volt, magához hívta egykori mesterét, hogy tanácsadója legyen fontos egyházi problémák megoldásában. Amikor Orbán Dél-Olaszországba kényszerült menekülni, Brúnó is vele tartott. A squillacei egyházmegye területén Rogerius normann gróf segítségével megépítette a Santa Maria della Torre nevű második karthauzi kolostort.

Calábriában, a Sqillace melletti Szent István-kolostorban halt meg 1101. október 6-án. A XII. század krónikái és a kortársai tanúsága szerint korának egyik legjelentősebb személyisége és szentje volt; „igen mély szívű ember” – ahogy egy karthauzi, Guigo jellemezte –, aki a szemlélődő életet mindennél többre tartotta. Társai szentként tisztelték, 1623-ban XV. Gergely pápa tiszteletét az egész világra kiterjesztette.

Neve alatt két exegetikus irat  – Expositio in Psalmos (Magyarázat a Zsoltárokhoz) és Expositio in epistolas Pauli apostoli (Magyarázat Pál apostol leveleihez) –, valamint néhány levél és elégia maradt fenn.

Magyar Kurír

Forrás: Diós István – A szentek élete; Jankovics Marcell – Jalkép-kalendárium