A kassai főegyházmegye magyar anyanyelvű papjainak első találkozója a nemrég kinevezett püspöki helynökkel

2003. január 30-án Kassán – hogy közös megfontolással és imádsággal erősítsék lelkipásztori szolgálatuk előmenetelét a jövő igényeinek figyelembevételével – tartották első találkozójukat a kassai főegyházmegye 18 magyar anyanyelvű papjai a 2002. november 30-án kinevezett Pásztor Zoltán püspöki helynök vezetésével. A lelki összejövetel agapéval kezdődött, amit a Napközi imaóra közös imádkozása és a helynök beköszöntő előadása követett. Szolgálatával szeretné elősegíteni, hogy az álmok papi közösségét, a hívekért és az egymásért virrasztó papi közösség váltsa fel. A katolikus iskolahálózat, az igehirdetés, a hitoktatás, a felnőttképzés, a szentségi- és családpasztorálás, a keresztény értelmiség, a hivatásgondozás, a papképzés, a mozgalmak, az idősek, a karitász azok az igényterületek, ahol a lelkipásztorok szoros együttműködése nélkülözhetetlen.
A további igényeket és a kihívásokat Bartko Elek nagykaposi, és Gábor Bertalan szepsi esperesek vázolták. Mint elmondták, együttesen kell törekedni arra, hogy a papi hivatást a szolga–tanú mivolt ténye fémjelezze. Különösképpen tudatosítva, hogy minden kegyelem, mint a találkozó, amit az elődök közül sokan szerettek volna megélni, de sajnos nem élhettek meg. A főbb feladatok a következő pontokba sűríthetők: a Krisztus-hívők sokoldalú képzése, a lelkipásztori munka összehangolása, a médiák hatékonyabb értékszolgálatba állítása. Az ige és oltár szolgálatában szorgalmazták, hogy a hívek ne csak teológiailag, de szó- és nyelvtanilag is helyes szentbeszédet halljanak. Az esperes helyettesek: Rebres Mihály az egyházmegye közelgő jubileuma (200) és szinódusa kapcsán a tartalmas előkészületet sürgette, míg Szalay László azt hangsúlyozta, hogy mivel a kisebbségi lelkipásztorkodás fokozott felelősséget, feladatot, kihívást, ajándékot és kísértést jelent, ezért vigyázni kell a sokat emlegetett papi identitás helyes megélésére. A jelenlevők késő estbe nyúló beszélgetéssel, olykor parázs vitában folytatták a találkozót. Egyre közelebb kerülve a lényeghez, hogy a küldetésüknek csak egymást segítve, közös összefogással tudnak eleget tenni. Különös helyzetükből kifolyólag el kell kötelezni magukat az első keresztényekre jellemző életmódra: „nézzétek, hogyan szeretik egymást.” GB/MK