Katedrálisok ideje?

Negyven évvel ezelőtt a francia nagyvárosokban a szerény templomok építése volt divatban, melyek megbújtak a környezetüket alkotó épületek között. A fejlődőben lévő külvárosokban lépten-nyomon apró, nem ritkán beton színű templomok jelentek meg, melyek olyannyira beleolvadtak környezetükbe, hogy a lakótelepi házaktól szinte semmi sem különböztette meg őket.

Az akkor újabb alapításúnak számító egyházmegyékben – amilyen például Évry, Nanterre vagy Créteil –, ahol nincsenek tágas gótikus vagy román épületek, ezek az apró, modern templomok töltötték be a katedrális szerepét is. Ma azonban a katolikusok újra arról beszélnek, hogy nagyméretű, jól látható és szép katedrálisokra vágynak.

Ennek jegyében Créteil-ben például, Michel Santier püspök, papokból és világiakból álló tanácsával egyetértésben felkért egy építész irodát, hogy készítsenek tervet a Miasszonyunk templom átalakítási munkálataihoz. Az építészek nagyszabású vázlatot rajzoltak: összekulcsolt kezeket formázó, fa templomhajó, melynek legnagyobb belmagassága a jelenlegi 6 helyett 25 méter lenne, és 1.200 ember befogadását tenné lehetővé. A becsült költségek 9 millió Eurót tesznek ki.

Nanterre-ben Gérard Daucourt püspök szintén átalakításokat tervez. „Jelenleg a misén résztvevők egyfajta távolságot élnek meg a pappal és a szertartással szemben, mert az oltár sok helyről nem látszik jól” – mondja Christophe Bernard, az egyházmegye ingatlanügyeinek felelőse. A tervezett munkálatok magukban foglalják a szertartási terület és a hívek mozgásterének teljes átalakítását, melyhez szintén több millió Euró befektetése szükséges.

Ezek a tervek azonban több kérdést is felvetnek. Elsősorban etikai oldalon, ahogy a créteil-i hívek meg is fogalmazták, amikor bepillantást kaptak a tervekbe. „Valóban ez a legfontosabb dolog a gazdasági válság kellős közepén egy külvárosi egyházmegyében, ahol annyi ember él bizonytalan körülmények között?” – teszi fel a kérdést a hívek egyike. Gérard Vauléon, az egyházmegye gazdasági vezetője elmondja, hogy a kérdést a püspöki tanács is megvitatta: „Kilenc millió Euró valóban nem kevés, de ezt az összeget elsősorban az egyházmegye éves, ingatlancélú kiadásaihoz (3 millió Euró) kell viszonyítani, szem előtt tartva a történelmi vonatkozásokat is.”

A másik felmerülő kérdés, hogy van-e egyáltalán szükségük az egyházmegyéknek nagy befogadóképességű templomokra manapság, amikor a miselátogatások száma drasztikus csökkenést mutat? Az érintett püspökök szerint egyértelműen igen, hiszen egy nagy és szép katedrális – Santier püspök szavait idézve – „az élő egyház jelképévé” válhat, és képes megerősíteni „az egyházmegye identitástudatát”. A Créteil-ben épülő katedrális a Miasszonyunk plébánia papjai által megtartott miséken kívül évi 40-50 egyházmegyei szervezésű misének is helyet adhat majd.

Fontos az is, hogy a katedrális jól látható legyen. „Franciaországban ma sokféle kultúra és sokféle vallás van jelen, és nem szeretnénk a lakóházak között meghúzódva élni közöttük, épp ellenkezőleg. Szeretnénk, ha mindenki látná, hogy itt vagyunk.” – mondja Marie-Pierre Étienney, a créteil-i munkálatok vezetője. Mintául az 1992. és 1996. között épült évry-i katedrális szolgál: a metróból kilépve nem is nézhet másfelé az ember, azonnal a szemébe ötlik a belváros fölé magasodó, 34 méter magas épület. A városházától pár lépésre álló katedrális mégis szervesen beleillik az őt körülvevő hivatalos épületek által kialakított környezetbe.

„A katedrális az egyetlen a sok hivatalos épület között, amely nyitott kapukkal várja az embereket.” – mondja Marie-Christine, a katedrális bejáratánál található kegytárgy bolt vezetője. – „Az emberek látják, hogy itt vagyok, és bejönnek, hogy belülről is megnézzék a templomot. A katedrális még a nem hívők számára is lélekkel töltötte meg a várost.” Emmanuel Bidzogo plébános is tudja jól, hogy sokan vannak, akik „csak úgy betévednek” a katedrálisba, és igyekszik becsalogatni a „küszöbről befelé tekintgetőket”. Világiakat képezett ki, akik elbeszélgetnek a spirituális kérdésekre fogékony, de vallásukat nem gyakorló látogatókkal, a jövőre nézve pedig kávézással egybekötött bibliaórák bevezetését tervezi.

Créteil-ben az építészek feladatai közé tartozik a zöld területek kialakítása is, melynek célja, hogy „a város lakói élettel töltsék meg a katedrális környékét”. A városban jelentős zsidó és muzulmán közösség is él, így „a vallások közötti párbeszéd is különös hangsúlyt kap.” – mondja Christine Fayol, az egyházmegye vallások közötti párbeszéddel megbízott munkatársa. – „A muzulmánok 2008-ban nyitották meg egy 4.000 m²-es mecset kapuit.  Természetesen nem arról van szó, hogy versengeni akarnánk a mecsettel vagy a zsinagógával, de nekünk is szükségünk van egy helyre, ahol a mindennapi élet fölé emelkedhetünk. A créteil-i muzulmánoknak van egy szép épületük, ami megfelel az igényeiknek. És ugyanezek az igényeink nekünk is megvannak.”

Magyar Kurír