A Katolikus Egyház Katekizmusa - P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

Megvalljuk, hogy az Egyház apostoli. A katekizmus elmagyarázza, hogy az Egyház három értelemben apostoli. Először azért, mert az „apostolokra alapított épület”. Az apostolok tanúi voltak Jézus történetének, halálának és feltámadásának. Másodszor az Egyház megőrzi és átadja az apostolok letéteményét, tanítását. Harmadszor az Egyházat az apostolok vezetik utódaik, vagyis a püspökök révén (vö. 857. pont).

Az apostol szó a görögből ered és annyit jelent: küldött. Jézus magához hívta a tizenkettőt, hogy elküldje őket hirdetni az evangéliumot: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Az apostolok ezt követően kijelölték utódaikat. Az apostoli folytonosság tehát az Egyház pásztorainak szakadatlan lánca. A püspököket „munkatársaik, a papok és a diakónusok” segítik (938. pont). Az apostolok tisztségének azonban van egy olyan sajátossága, amelyet nem lehet átadni: szemtanúi voltak a feltámadt Krisztusnak (vö. 860. pont). Ők ugyanis hallották, látták és saját kezükkel tapintották az élet Igéjét (vö. 1 Jn 1,1).

Az Egyház apostoli dimenziója nem korlátozódik az apostolokra és utódaikra. A katekizmus hangsúlyozza, hogy „az egész Egyház apostoli, amennyiben küldetése van az egész világra; minden tagja részesedik ebben a küldetésben” (863. pont). Az apostolkodásnak egymástól nagyon különböző formái vannak, de a szeretet, amely az Oltáriszentségből fakad, mindig „az apostolkodás lelke” marad (864. pont).

A katekizmus kiemeli a világi hívek szerepét az Egyház apostolkodásában: ők is részesednek Krisztus papságában, prófétai és királyi küldetésében. Tehát arra kaptak meghívást, hogy megszenteljék a világot, hogy tanúságot tegyenek Istenről a társadalomban és leküzdjék önmagukban és a világon a bűn valóságát (vö. 941-43. pontok).

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír