A hitvallás az Ámen szóval végződik. A Bibliában ezt a szót gyakran használják, mint az egyetértés kiáltását, vagy válaszként egy tanításra illetve áldásra. A katekizmus megjegyzi, hogy a „héberben az ámen ugyanahhoz a gyökérhez kapcsolódik, mint a hinni szó - ez a gyökér kifejezi a szilárdságot, megbízhatóságot, a hűséget” (1062).
Az ámen nem pusztán egy ima egyszerű befejezése, hanem válasz Istennek. Az ámennel megvalljuk Isten irántunk való hűségét és kifejezzük Belé vetett bizalmunkat. A Talmudban, a zsidó vallás egyik szent szövegében arra a kérdésre, hogy „Mit jelent az ámen szó?” ez a válasz: „Isten, a hűséges király”.
A hitvallás végső ámenje megfelel azoknak a szavaknak, amelyekkel kezdjük a hitvallást, vagyis: hiszek. „Hinni ugyanis azt jelenti, hogy Áment mondunk Isten szavaira, ígéreteire és parancsolataira” (1064).
Krisztus maga az Ámen, ahogy ezt a Jelenések Könyvében olvassuk: „Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú” (Jel 3,14). Ő, mint valóságos Isten, az Atya irántunk való szeretetének végleges Ámenje és ugyanakkor – mint valóságos ember – teljessé teszi Istennek adott válaszunkat. Ezért egyesíthetjük és egyesítenünk is kell hiányos ámenünket Jézus tökéletes Ámenjével.
Elmélkedéseink során a hitvallást a katekizmus alapján magyaráztuk. A hit 12 tételéről elmélkedtünk a „Hiszek egy Istenben”-től kezdve a „Hiszem az örök életet”-ig. Így próbáltunk válaszolni XVI. Benedek felhívására, amelyet a Hit kapuja k. levelében fejezett ki. Arra buzdított, hogy olvassuk a katekizmust, amely „a hit valódi eszköze és támasza” (Porta fidei, 12).
Az új pápa, Ferenc pápa a Lumen fidei k. hitről szóló enciklikát adta nekünk, amelyben azt olvassuk, hogy a katekizmus „alapvető eszköze annak az egységes aktusnak, amellyel az Egyház a hit egész tartalmát közvetíti, „mindazt, ami az Egyház, mindazt, amit az egyház hisz” (46. pont). Térjünk vissza tehát a katekizmushoz, hogy párbeszédben maradjunk hitünkkel.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír