A katolikus politikus az evangélium „ügynöke”

A január 9-től 11-ig tartó eseményt a Pacem in terris kezdetű encilika 50. évfordulója alkalmából rendezték meg, amelyet XXIII. János pápa 1963-ban írt alá.

Beszédében a harmadik céllal kapcsolatban a bíboros kiemelte: Az egyetemeknek meg kell tanítaniuk az új nemzedékeket a kritikus és ítélőképes gondolkodásra, és a piac logikáján túl teret kell hagyniuk az egyénben az intellektuális képzelőerőnek. Feladatuk, hogy segítsék az embereket a hit és az élet közötti megosztottság eloszlatásában, mely korunk egyik sajnálatos jellemzője. Az egyetemeknek összhangot kell teremteniük a lelki értékek és a tudományos, technikai illetve szakmai témák között: így tudnak kompetens szakembereket, szenvedélyes, felkészült, bátor politikusokat képezni, akik hivatásukat teljesen megélik a közjó szolgálatában. A katolikus politikus az evangélium „ügynöke” a világban, és kovászként evangelizálja a társadalmat – húzta alá.

Kitért arra is, hogy politika egyik prioritása a szegényeknek ügye kell hogy legyen, és szükséges, hogy az ő szükségleteik előbbre valóvá váljanak a törvényhozási és politikai eljárások során. A politika önmagában nem negatív, hanem csak akkor válik azzá, amikor a politikusok teret engednek a botránynak és a korrupciónak, s ezzel negatív képet adnak róla. Nem meglepő tehát, hogy a keresztények eltávolodnak a politikai élettől, és az sem, hogy a katolikus politikusok a magánszférában tartják vallásukat, és nem osztják meg másokkal hitüket.

Végül a politikusok „nyolc boldogságából” idézett, melyet egykor François-Xavier Ngueyen Van Thuân, a dikasztérium elhunyt elnöke fogalmazott meg:

„Boldog az a politikus, aki mélyen tudatában van saját szerepének;

aki hihetőségben példát mutat; 

aki a közjóért dolgozik, és nem a saját hasznára; 

aki következetesen hű önmagához, hitéhez és választási programjához; 

aki az egységért és radikális változás megteremtéséért dolgozik anélkül, hogy a vallást magánszférába utalná; 

aki meg tudja hallgatni a népet, tud lelkiismeretére és Istenre hallgatni; 

aki nem fél sem az igazságtól, sem a médiától, mert tudja, hogy az Ítélet napján csak Istenek kell majd számot adnia.”

Radio Vaticana/Magyar Kurír

(lt)