Kék szín – 2005. október 25.

Szűz Mária az egek királynője, mert ő, akit Isten testestül-lelkestül a mennybe fölvett. A kék színt azonban nemcsak a Máriát tisztelő ember, hanem a szabadelvű ember is előszeretettel használja, mint a szabadság szimbólumát. Ez egy személytelen lét-óceán, ahová beletorkollik életünk. Szerintük egyik tengerből a másikba jutunk.

Való igaz, hogy az égre kell figyelnünk, de nem úgy, hogy közben a zöldet elfelejtjük. Nem szabad az az ember, aki úgy néz az égre, hogy közben épp a remény színét, a zöldet tapossa. Nincs értelme a kéknek, ha elhanyagoljuk a többi színt. Máriához azért köthető a kék szín, mert előtte megjárta a többi színt is. A fájdalom vörösét, a gyász feketéjét és így tovább.

A mai liberális gondolkodású ember rögtön akarja az eget, a hozzá vezető rögös út nélkül. Ez így lehetetlen. Nem azonosulhatunk a tiszta szellemmel, ha megtagadjuk anyagunkat. Ha Isten, aki a Tiszta Szellem, nem röstellte magára venni az anyagot Jézusban, akkor számunkra sincs más út, csak az, ha felvállaljuk anyagi mivoltunkat, és annyira áthatjuk szellemünkkel, hogy testben-lélekben üdvözüljünk. Mint Mária is. Csak úgy juthatunk az égbe, ha nem kékek, hanem fehérek akarunk lenni, amely a tiszta szentség jelképe.

Sánta János