„Keljetek föl, menjünk! – megjelent a Szentatya legújabb könyve

A 193 oldalas, 6 fejezetből álló mű fehér színű, aranykeretes címlapján a Szentatya látható, kezében pásztorbotjával, magasra emelve a keresztre feszített Jézust. A könyv eredeti, lengyel változata már megjelent, most az olasz kiadással egy időben a boltokba került a francia, a német és a spanyol fordítás is.

A történet egy meglepő bejelentéssel kezdődik, amelyet 1958 júliusában Stefan Wyszynski lengyel metropolita prímás tett: püspökké nevezte ki a fiatal Karol Wojty³át. A pápa visszaemlékezik lelkipásztori tevékenységére, amelyet a II. Vatikáni Zsinat szellemében végzett: felkereste egyházmegyéje legeldugottabb falvait is, rendszeresen találkozott a fiatalokkal, az egyetemistákkal, az evangelizálásban elkötelezett világi hívekkel, a családokkal, miközben folyamatos kapcsolatot tartott papjaival. 

A pápa saját magát „proletár érseknek” nevezi, Krakkó hagyományosan „hercegi” főpásztoraihoz képest. A könyv felidézi a kommunizmus elleni szüntelen küzdelmet. Olyan kemény ellenségről volt szó, amellyel naponta együtt kellett élni. A legnagyobb harcot az új templomok építése jelentette, különösen az új, iparosodó településeken, amelyeket a II. világháború utáni időszakban kezdtek el építeni. A nehéz küzdelmet Karol Wojty³a az élvonalban személyesen vezette a Krakkó melletti Nowa Hutában.

A könyvből azt is megtudjuk, hogy a pápa gyermekkorától kezdve szüntelenül rábízta magát Õrangyalaira, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalokra. Már fiatal korától kezdve szenvedélyesen szerette az irodalmat, a színházat és a sportot. Kedvenc írói közé tartoznak: Hemingway, Edith Stein, Shakespeare és Moliere, a lengyel költők közül pedig Norwid és Wyspanski. A filozófiát illetően az arisztotelészi tomizmus, illetve a fenomenológia irányzatai állnak hozzá közel.
Írásában a Szentatya a legtöbbet Adam Sapieha krakkói bíboros, érseket idézi, aki atyai figuraként jelent meg életében. Õ szentelte pappá Karol Wojtylát, és kezdettől fogva kiemelkedő példaként tekintett rá. 1951-ben, a herceg metropolita temetésén óriási tömegek vettek részt a krakkói Wawelben. A gyászmenet kihívást jelentett a kommunista vezetők számára, és csak halála után, „post mortem” indítottak eljárást ellene, életében nem merték bántalmazni, holott Sapieha bíboros tartott ettől, különösen „Mindszenty bíboros letartóztatása után” – írja könyvében II. János Pál pápa. Gyakran történik utalás Stephan Wyszynski bíborosra, az évezred prímására is, aki valóban gondviselésszerű vezetője volt a lengyel egyháznak a kommunizmus nehéz időszakában.

A Szentatya nem tagadja, hogy mély és eltéphetetlen szálakkal fűződik szülőföldjéhez, a lengyel történelem részének érzi magát. A 84. életévéhez érkezett pápa megismétli 1978-as megválasztásakor mondott szavait: „Ne féljetek, nyissátok ki, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt”. Ez a vezérfonala mostani könyvének is, amely emléket állít a minden püspököt kötelező hősies hitnek, a szeretetnek, az Isten akaratába vetett bizalomnak, Jézus Krisztus, a Jó Pásztor követésének.

VR/MK