Kenó, tippmix, luxor és társaik – 2007. november 21.

Megakadtam azonban a hozzá mellékelt falinaptáron. Az ember szeme káprázik a mérhetetlen sok apró logótól, ahogy minden naphoz oda van illesztve, hogy aznap éppen melyik szerencsejátékot sorsolják. Nem tagadom, kellenek szponzorok, és úgy látszik, a Szerencsejáték Zrt. felkarolta a Szabad Földet. Tegye, valószínűleg van miből. De ehhez nem kellene ennyire pöffeszkedő naptár.

Aránylag sűrűn megfordulok vidéki postákon. Elszorul az ember szíve, hogy a falusi ember mennyire a szerencsejátékokból él. Egy kisebb postahelyiségbe alig lehet beférni a töméntelen sok szelvénytől. A reménytelen, kiégett lelkű emberek, úgy látszik, már csak a munka nélkül rájuk zuhanó szerencsében bíznak. S ha sokáig nem sikerül, még betegebbek lesznek. Vallásos létük ellenére is nem ritkán Istent okolják, ha nem jön be a joker, vagy a lottó ötös.

Jézus nem próba-szerencse alapon üdvözít. Szerintem, ha ma járna közöttünk, soha egyetlen szelvényt sem töltene ki, még szolidaritásból sem. Õ nem valószínűség-számítással üdvözít, hanem úgy, hogy személy szerint mindenkit megszólít.

Sánta János