Képek az „emeleti teremből”: Fábry Kornél

– Mit jelentett, miért volt fontos számodra ez a találkozó?
– Nyolc évvel ezelőtt hívta össze II. János Pál először a Katolikus Egyházban a megújulási mozgalmakat és közösségeket. Most XVI. Benedek is összehívta mindazokat, akik valamilyen módon az Egyház megújulását élik, azt szeretnék előmozdítani. Úgy gondolom, ez azt jelenti, hogy az Egyház számára fontos az, ami most a világ minden sarkában zajlik, amit a Szentlélek életre hív. A mai Egyháznak nagy szüksége van az új közösségekre. Főleg Nyugat-Európában látjuk azt, hogy a papi hivatásoknak már egyre nagyobb százaléka ezekből a közösségekből, mozgalmakból jön.
Ugyanakkor úgy érzem, azért fontos, hogy a Szentatya összehívja őket, hogy erősítse bennük az Egyházhoz tartozás fontosságát, egységüket a Szentszékkel, a pápával, s hogy a sokféle karizma, amit képviselnek, mind egy irányba hasson – hiszen a Szentlélek azért adja adományait, hogy ez az egész Egyházat szolgálja, s azon keresztül a világot, az emberek üdvösségét. Hogy több százezren itt lehettünk a Szent Péter téren, nekem azt mutatja, hogy a mozgalmaknak és közösségnek is fontos a pápa személye, a pápához és az Egyházhoz való hűség. A közösségek és mozgalmak olyan gyermekek, akiknek a Szentlélek adott életet az Egyházban. S mint gyermekek, szükségük van a „családfő” bátorítására, elfogadó szeretetére és bizalmára ahhoz, hogy növekedni tudjanak, és kiteljesedjenek a nekik juttatott adományokban az egész Egyház javára.

– A találkozót különleges helyzetben tudtad átélni, hiszen tagja voltál annak a nemzetközi és „közösség-közi” kórusnak, amelyet erre az alkalomra alapítottak. Milyen élményeket adott ez?
– Különböző közösségekből, mozgalmakból voltunk a kórusban, amely három teljes napon át próbált a VI. Pál csarnokban, és különböző közösségek dalait énekeltük aszerint, hogy az adott liturgikus részhez mi illett a legjobban. Énekeltünk a pápa érkezése előtt, hiszen volt egy felvezető rész, korábbi videó-bejátszásokkal, különböző mozgalmak vezetőinek beszédeivel. Ezek között a közösségek és mozgalmak énekeit énekeltük. Az volt a szép ebben, hogy mindenki énekelte a többiek dalát is. Már ebben már megéltünk egy igazi egységet. Nagyon sok helyről jöttünk, különböző karizmákat képviselünk – de mindegyik a Szentlélek ajándéka.

Nagy élmény volt számomra, hogy szombaton délben közös szentmise volt betervezve a kórus tagjainak, hiszen reggel kilenctől ott próbáltunk már a Szent Péter téren, hogy minden jól menjen. Kiderült viszont, hogy a pap, akinek meg kellett volna érkeznie, nem ért oda, mert akkora volt már a tömeg a városban. Megkértek, hogy misézzek, amit természetesen elvállaltam. Fantasztikus élmény volt: egy kis kápolnában voltunk közel százan, csupa kórustag, zenész, gyönyörű akusztika…

Az evangéliumban azt a történetet olvastuk, amikor Péter Jézust arról kérdezi, mi lesz Jánossal, amire Jézus azt feleli: Ne törődj azzal, te kövess engem. A felolvasás közben jött az a gondolat, hogy milyen könnyen esünk abba a kísértésbe, hogy kritizáljunk másokat, nézzük, hogy más közösségek mit csinálnak, vagy épp mit nem. Jézus szava nekünk is szól: ne törődj azzal, hogy ők mit csinálnak. Te kövess engem! Mi azért tudunk itt egységben lenni és egységben szolgálni, mert ezt meghallottuk, és mindannyian Krisztust követjük. Sokfelől indulunk, de egy a célunk.

A szentáldozás után spontán elkezdődött egy „nyelvének”., Ez különleges karizma, amit a Szentlélek ad, és csak akkor tud működni, ha a jelenlevők egységben vannak. Egy olyan dallamvilág szólal meg, szinte szavak nélkül, amelyben mindenki azt énekli, amire a Lélek indítja, és az egész harmóniává forr össze. Ez az ének egyre erősödött. S akkor azt éreztem, hogy a Szentlélek már leszállt közénk, mint a cenákulumban az apostolokra. Gyönyörű élmény volt. Szükség volt erre a megélt egységre: ezért tudtunk egységben szolgálni kint a téren. Nem szereplés, hanem igazi szolgálat szebbé tenni ezt a találkozót.

– Ahogy az apostolok, úgy e találkozó résztvevői is kiléptek az utcára, eljöttek az „emeleti teremből”. Hogyan éled tovább személyesen és közösségileg a pünkösd ajándékát?
– Az apostolok is szomorúak voltak, amikor le kellett jönni a jelenések hegyéről, hiszen „jó nekünk itt lenni”. Legszívesebben ott maradnánk! Hiszen olyan jó keresztényekkel együtt lenni, egy homogén közegben, ahol tudjuk, hogy mindenki ugyanazért a Valakiért jött el. Ezután sokkal nehezebb kimenni egy kereszténységtől idegen környezetbe. Számomra fontos volt az a tanúságtétel, amit több százezren tettünk egyszerre pusztán a jelenlétünkkel: itt vagyunk, s azért vagyunk itt, mert ismerjük Krisztust, hisszük az ő halálát és feltámadását, s erről szeretnénk tanúságot tenni a világban. Hazatérve, saját élőhelyünkön ez nyilván nehezebb, mert kevesen vagyunk, gyakran kisebbségben. Néha kinevetnek, kigúnyolnak a hitünk miatt, de mi tudjuk, hogy „kinek hittünk”. Számomra e találkozó megerősítés: igenis szükség van a közösségekre, a mozgalmakra, mert mindegyiket a Szentlélek hívta létre. Szükség van a pápával, az Egyházzal való egységre, és a lelkek üdvét szolgálni ott, ahol vagyunk.

Szabó Zsuzsanna/Magyar Kurír