Kereskedők a templomban – 2005. november 21.

Hazai – 2005. november 21., hétfő | 0:07

Jézus szinte csak egyetlen egyszer haragszik az evangéliumok szerint, akkor, amikor kiűzi a kereskedőket a templomból. Látván Jézus magatartását, biztos, hogy súlyos dolog lehetett ez a kereskedés. Eszünkbe jut, hogy mai viszonylatban szabad-e szentképeket, újságokat és kegytárgyakat árusítani a templomban, vagy szabad-e perselyezni?

Nyilván szabad, de csak akkor, ha senkinek nincs belőle anyagi haszna. Ha csak a templom fenntartását, és a pap megélhetését szolgálja. Az is igaz, hogy nehéz a határt meghúzni a tiszta megélhetés és az anyagi tartalékolás között. Hiszen azt is tanítja az Egyház, hogy mindenkinek lehet bizonyos anyagi tartaléka, és az evangéliumi ember nem feltétlen földönfutó.

A válaszhoz közelebb jutunk a mélyebb látással. Jézus magatartása többet mond, mint pusztán csak megtisztítani egy szent épületet oda nem való dolgoktól. Jézus óta az igazi templom maga a megkeresztelt ember, aki a Szentlélek lakhelye. Testünk szent, mert megdicsőíthető.

Az épített templomban együtt imádkozó Szentlélek-templomok, azaz a keresztény emberek legyenek egyre függetlenebbek anyagilag. A templomhoz nem kötődhet az anyagi haszon keresése, mert Isten háza, és Isten attól gazdag, hogy teljesen átadja önmagát a mi üdvözítésünkre.

A kereskedők magatartásának ellentéte a szegény asszonyé, aki egész megélhetését odaadta.

Sánta János