S végképp elrémít, hogy nem a fejünk van legfelül, hanem valami más, amit ráadásul valaki ránk rakott, vagy valahogy ránk került. A kereszt nem más mint a másik ember félkész élete, amelyet úgy látszik, muszáj cipelni. A másik ember élete nem romlott de nincs is készen.
A keresztektől időlegesen meg lehet szabadulni, de akkor felpörgünk, mint a terheletlen motor, amely önmagát hajtja szét. Csak terhelten tudunk hasznosak lenni. Mindenkinek van vontatmánya; a világból egy darabot mindenkinek lelkesítenie kell, hogy kivegye részét az üdvösség művéből.
Sánta János