Keresztény felelősség, vagy hevült retorika?

Nézőpont – 2006. március 16., csütörtök | 10:00

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia január 1-jén kiadott körlevele volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége tanulmányi napjának témája. Az előadók Erdő Péter bíboros és Kárpáti Sándor káplán teológiai szempontokat adtak a körlevél elemzéséhez. Az előadásokat követő beszélgetés során az esztéta és a természettudós – György Péter és Lukács Béla – mondták el véleményüket a körlevél társadalmi fogadtatásáról és hatásáról.

 

Az alábbiakban a tanulmányi napon elhangzott főbb gondolatokat ismertetjük.

Az imaévek általában történelmi évfordulókhoz kapcsolódnak

Erdő Péter bíboros nyitó előadásában kifejtette, hogy a katolikus egyház életében, a – januárban kiadotthoz hasonló – körlevelek általában történelmi évfordulókhoz kapcsolódnak, mint ahogy az imaévek is. 

„Az évforduló arra emlékeztet bennünket, hogy az egyház, a papok vagy a vallási közösségek tudatukban hordozták és egyik kötelességüknek tekintették az emlék, a történelem megőrzését és továbbadását. Ezen a nyomon haladva meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt 1000 évben mi volt Magyarországon az egyházi emberek funkciója. Sok minden mellett a kollektív emlékezet megőrzése is.” A bíboros példaként említette Mindszenty József és Lékai László bíborosokat, „akik a prédikációkban sokszor hoztak elő példákat a magyar történelemből, a szentek életéből. A történelemre próbáltak a hit fényében reflektálni, ennek üzenetét próbálták továbbadni a hallgatóiknak.”

Erdő Péter utalt előadásában a magyar püspökök 50 évvel ezelőtt – 1956-ban – kiadott két körlevelére. Az első körlevélben a nándorfehérvári győzelem 500. évfordulójára emlékezik a Püspöki Konferencia, hangsúlyozva Hunyadi János és katonái dicső győzelmét, akiknek vitézségétől függött nemcsak a hazának, hanem az egész keresztény világnak a sorsa.

„A nemzetek útja válságok között vezet a történelem folyamán. Nagyjaink emléke és dicső elődök példája vezérlő csillagok gyanánt ragyognak ezen az úton. Amely nemzet nem becsüli meg nagyjai emlékét és az elődök példaadását, jövőjét veszélyezteti és méltatlanná lesz arra, hogy Isten fenntartó keze megóvja létét. A mi nemzetünk büszkén tekint múltjára, amelyet kiváló hősök és szentek serege tesz dicsővé” – idézte az 1956-os, a nándorfehérvári győzelem évfordulójára kiadott körlevelet a bíboros.

Ezt követően Erdő Péter az 1956 őszén kelt körlevélből idézett a terhesség megszakításra vonatkozóan. „Elismerjük, hogy a terhesség megszakításának sok jószándékú híve van, nemcsak nálunk, hanem külföldön is mindenütt. (…) De vigyázzunk, Kedves Hívek: nem szabad bűnt cselekedni azért, hogy könnyítsünk magunkon, sem rosszat tenni, hogy jó következzék belőle. (…) Múló előnyért tehát ne hagyjátok el Isten törvényét és igazságát, mert akkor téves úton keresitek a boldogulást. Ne riadjatok vissza áldozattól és erőfeszítéstől sem a gyermek élete érdekében.”

A mai ember problémái között elsőként a jövőtlenség érzését kell említeni. Erre az egyháznak reagálnia kell, mondta Erdő Péter utalva arra, hogy ezzel e kérdéssel XVI. Benedek pápa már bíboros korában foglalkozott.

A keresztény ember felelősséggel tartozik azért a közösségért, amelyben él

A jövőben való bizakodás a gondviselésbe vetett bizalom egyik aspektusa. Korunkban – különböző okok miatt – csökken az emberek „egészre” való rálátása – hangsúlyozta a bíboros. „Ha nem látjuk az egészet, csak a részleteket érzékeljük, akkor hogy tudunk felelősséget vállalni? – tette fel a kérdést az előadó.

Az elmúlt időszak az egyén izolálódását, a magánéletbe való visszahúzódását eredményezte. Lelki megújulásra van szükség, hogy a közösség felé forduljunk, törődni kell a közös dolgokkal, hiszen, ha mi nem tesszük senki sem teszi meg helyettünk. „A keresztény embernek tudomásul kell venni a saját felelősségét a közösségért amelyben él.” A körlevél fordulópontja ez a mondat: „Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket” – fogalmazott Erdő Péter.

Egy nemzet lelki megújulása a nemzetek egymással való harmóniáját és kölcsönös megbecsülését is jelenti. „Tisztítsuk meg emlékezetünket és kövessük II. János Pál pápa példáját, aki a 200. jubileumi évben irányt mutatott ebből a szempontból is.”

A katolikus egyház nemcsak fontosnak tartja a nemzet lelki megújulását, hanem imádkozik is érte. „Hiszen szükségünk van Isten segítségére abban amit tennünk kellene, amiben változnunk kell” – zárta előadását Erdő Péter bíboros.


 

 

 

Mit jelent az engesztelő ima?

A bíboros előadását követően Kárpáti Sándor fóti káplán az engesztelő ima eredetét a pogány közösségekre vezette vissza. Az ószövetségi zsidó nép is mutatott még be engesztelő áldozatot, de az Újszövetség ezt az engesztelést már nem ismeri.  „Jó engesztelő imát ma nehezen találni” – mondta a káplán – „Az engeszteléssel az ember bekapcsolódik abba a Jézusi műbe, amely Isten felé fordítja az embert.”


 

 

 

A körlevél az esztéta és a természettudós szemszögéből

Az előadások után Czakó Gábor beszélgetett Lukács Béla fizikussal és György Péter esztétával az imaszándékok társadalmi vonatkozásairól.

György Péter esztéta a kerekasztal-beszélgetés kezdetén összefoglalta véleményét a Konferencia körleveléről, amelyet hevült, erőteljes retorikájú szövegnek nevezett. A körlevél által érintett társadalmi problémák valódiságát elismerte, de azok kiváltó okaival és megoldásával nem értett egyet; véleménye szerint az egyháznak mérlegelni kellene a hiten kívül állókkal való szolidaritás lehetőségét is. A körlevél azt mutatja, hogy az egyház nem kíván tudomást szerezni a hiten és a vallás gyakorlatán kívül létező világról – mondta György Péter.

Lukács Béla fizikus hozzászólása szerint érthető az a törekvés, hogy a katolikusok imádkozzanak a nem hívőkért. Az igazi probléma, ami a körlevél felemás fogadtatását is okozta, az az egyén és a közösség kettészakadásában rejlik. 

Magyar Kurír