A keresztények átérzik polgárként viselt felelősségüket - a CCEE ülésének záróüzenete

Kitekintő – 2012. október 1., hétfő | 8:17

Az európai Püspöki Konferenciák elnökei szeptember 27-e és 30-a között plenáris ülést tartottak Svájcban, Sankt Gallenben, az ülés végeztével záróüzenetet tettek közzé.

A püspökök az evangelizáció kihívásával foglalkoztak a hit évének előestéjén, amelyet a Szentatya, XVI. Benedek hirdetett meg. Az ő személye és tanítása, egész péteri szolgálata iránt a püspökök kifejezték hálájukat és szeretetüket.

Tudatában vagyunk annak, - olvasható az üzenetben - hogy Jézus Krisztus tanítása Isten nagy „igenje” az ember életére, a szabadságra és  szeretetre. Az Evangélium fedi fel a Szeretet-Isten igazságát és mutatja meg az ember valódi arcát, megszabadítja az erkölcsi rossztól és beteljesíti emberségét. Látván a gazdasági liberalizmus és etikai szabadosság súlyos következményeit, arra kívánunk mindenkit emlékeztetni, hogy a kereszténység aktuálisabb, mint valaha és felkínálja mindenki számára örök aktualitását, amennyiben a személy és a közösség humanizmusát hirdeti.

Krisztusra tekintve az Egyház azt hirdeti, hogy az az ember, aki meg van váltva bűneitől, nyitott a többi emberre és a teremtő Istenre és szilárdan benne gyökerezik, olyan értékek biztosítéka, amelyek az egyének és a népek tetteit vezérlik. A laikus kultúrák, amelyek összeütköznek az emberről vallott nézeteikben, ne tekintsenek gyanakvással a keresztény üzenetre, amely mindig a hit és az értelem szárnyát is használja. E két szárny az emberhez és az európai kultúrához tartozik és civilizációnk alapját jelenti. Az Egyház, amikor a hit igazágáról tesz tanúbizonyságot, a maga kincseivel - a bölcsességgel és a kultúrával - vesz részt  a kulturális és társadalmi vitában, s felkínálja a józan értelem gyümölcseit. Úgy véljük, nem véletlen, hogy megfogalmazódik a szándék a társadalom természetes alapjainak, a  családnak és a különböző történelmi és vallási hagyományok együttélésének az átalakítására.

Feltesszük magunknak a kérdést, mi célja lehet a zavarkeltő és módszeres lejárató magatartásnak, amely olykor eljut a diszkriminációig és a gyűlöletkeltésig a keresztény hittel és tanítással, végső soron magukkal a keresztényekkel szemben. Egyesek számára a keresztények hangja kellemetlen és ezért intoleranciával, maradisággal, vádolják – valójában azonban rájuk jelent veszélyt, mivel nem hajlik meg érdekeik előtt és nem enged semmilyen zsarolásnak. A személy és a társadalom destabilizálása nem szolgálja az emberek javát, csak részérdekeket.

Különösen nagyra értékeljük a II. Vatikáni Zsinat tanításának fényében az ember szabadságát, amelyet azonban a többi személy jogainak, és így vallási meggyőződésének tiszteletben tartásával kell gyakorolnia.

Látjuk a bosznia-hercegovinai katolikusok súlyos helyzetét. Sorsukat szolidáris módon fogjuk figyelemmel kísérni, és bízunk benne, hogy biztosítják számukra a szabadságot.

Azt kívánjuk, hogy az európai közegben, amelyben élünk, megvalósuljon a teljes tisztelet és a párbeszédre való készség, előítéletek és arrogancia nélkül. A keresztények átérzik polgárként viselt felelősségüket és rendelkeznek az igazság kincsestárával, ami kétezer év történelmében a szolgálat, a jótettek, a kultúra gyümölcseiben mutatkozott meg. Küldetésünk arra kötelez minket, hogy bölcs pásztorai legyünk azoknak a közösségeknek, amelyek úgy vannak jelen a történelemben, mint a kovász a tésztában és mint lámpások, amelyek Krisztus fényével világítanak mindenki javára.

Magyar Kurír