
A pápa emlékeztetett rá, hogy „szeretett elődje, II. János Pál hosszú ideig minden évben örömmel és hálával fogadta római zarándoklatukat, amely a szoros kapcsolatok és a gyümölcsöző ökumenikus párbeszéd kifejezésévé vált. Ezek a látogatások alkalmat adtak a további termékeny munkához, amint az ökumenikus szellem elmélyítéséhez is, amely a megosztott keresztényeket arra buzdítja, hogy értékeljék mindazt, ami összeköti őket.”
A jelenlegi katolikus-lutheránus párbeszéd bizottsága Finnországban és Svédországban a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozat alapvető eredményein alapszik – mondta a pápa. Az észak-európai országokban a bizottság folytatja a Közös Nyilatkozat megvalósításának és gyakorlati következményeinek tanulmányozását. Így próbálja megvizsgálni az evangélikusok és a katolikusok között még fennálló különbözőségeket a hit és az egyházi élet bizonyos kérdéseit illetően, továbbra is buzgón tanúskodva az Evangélium igazságáról.
A Szentatya ezután emlékeztetett: a keresztények egységéért tartott imahéten különösen is tudatában vagyunk annak, hogy az egység kegyelem, amelynek ajándékáért fohászkodnunk kell az Úrhoz. Reménységünk bizonyosságot nyer ígéretében: „Azt is mondom nektek: ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19–20)
„Mondjunk hálát Istennek mindazért, amit a katolikus-lutheránus kapcsolatokban eddig elértünk, és imádkozzunk, hogy az Úr töltsön el bennünket Szentlelkével, aki az igazság és a szeretet teljességéhez vezet minket” – fohászkodott végül XVI. Benedek pápa.
VR/MK
Kép: CPP