A keresztények egysége mutatja meg a világnak Isten arcát

A Szentatya a 100 évvel ezelőtt elindult ökumenikus imahétre utalva kifejezte kívánságát: a keresztények tegyenek tanúságot egységükről, mert így mutatják meg Isten arcát az Isten hiányától szenvedő világnak. Amikor a keresztények az egység kegyelméért fohászkodnak, Krisztus imájához csatlakoznak. Egyben elkötelezik magukat, hogy tevékenyen munkálkodnak azért, hogy az emberiség befogadja és elismerje Krisztust mint egyetlen Pásztorát és Urát, és ezáltal megtapasztalhassa szeretetének örömét.

A közös imában Jézus 2000 éve megfogalmazott fohásza tükröződik: „ut unum sint”, „hogy egyek legyenek”. 2008 elején különösen nagy jelentőséget nyer ez az ima, hiszen a különböző keresztény felekezetek több évszázados ellenségeskedés után éppen 100 évvel ezelőtt fedezték fel ismét a közös ima egységesítő erejét. A pápa felidézte Paul Wattson anglikán tiszteletes alakját, aki 1908-ban kezdeményezte az imanyolcadot, amely 20 évvel később a lyoni Couturier abbé munkássága nyomán nyerte el a keresztény egységhét mai formáját. Amikor 40 évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat atyái rámutattak a keresztény egység sürgető kérdésére, az imahét az ökumenikus folyamat egyik leggyümölcsözőbb mozzanatává vált.

Az ökumenizmus lelki középpontja az ima, amely megtéríti a szíveket, és az életszentség felé irányítja a híveket. „Szüntelenül imádkozzatok” – Szent Pál e felhívása az idei egységhét mottója. Az ima legyen világosság, erő, lépteink irányítója, alázatos és engedelmes odafigyelés közös Urunk szavára. A közös imában jobban felragyog a Krisztusba vetett osztatlan hit, mint a felekezetek közötti megosztottság – mondta katekézisében a pápa.

A közös imában a keresztény közösségek együtt állnak az Úr színe elé. Megosztottságuk tudatában kinyilvánítják szándékukat, hogy engedelmeskedni kívánnak Istennek, és bizalommal kérik segítségét. A közös ima tehát nem voluntarista vagy szociológiai gesztus, hanem a Krisztus tanítványait egyesítő hit kifejezése.

A közös ima révén előrehaladt az ökumenikus párbeszéd, és baráti kapcsolatok jöttek létre, amelyek elősegítették egymás jobb megismerését. Mindez erősítette a szeretetközösséget, ugyanakkor rávilágított a megosztottságot mélyítő, eddig megoldatlan problémákra. A világ Isten hiányától szenved – állapította meg a pápa. De hogyan ismerhetné meg Isten arcát Jézus Krisztusban, ha mi, keresztények megosztottak vagyunk, ha egymás ellen szól a tanításunk? Egyedül a keresztények egysége mutatja meg a világnak Isten arcát.

Katekézise végén XVI. Benedek pápa a nagy nyelveken is összefoglalta elmélkedését, és köszöntötte a zarándokcsoportokat, közöttük libanoni szeminaristákat. Végül megemlékezett Szalézi Szent Ferencről, a katolikus sajtó védőszentjéről, akinek csütörtökön ünnepeljük liturgikus emléknapját. „Súlyos konfliktusok idején szolgált mint genfi püspök, de a béke és a szeretetközösség embere volt. A lelki élet mestere, aki azt tanította, hogy a keresztény tökéletesség minden ember számára elérhető.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír