Keresztények és zsidók Magyarországon és a világban

Budapest: A kölcsönös megértésnek új útjait kell keresnie a zsidóságnak és a kereszténységnek – hangzott el azon a konferencián, amelyet a Keresztény Közéleti Akadémia Alapítvány (KKAA), és a Keresztény-Zsidó Társaság rendezett március 10-én délután a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
 
A fájó sebeket ki kell beszélni, nevén kell nevezni a problémákat – mondta Szita Szabolcs történész, aki előadásában a magyarországi keresztény zsidóknak a vészkorszak alatti helyzetéről, szenvedéséről szólt, vizsgálva a keresztény egyházak felelősségét is, és megemlítve mindazokat – közöttük mindenekelőtt Apor Vilmos püspököt –, akik felemelték szavukat az üldözés, az embertelenség ellen, és megpróbáltak segíteni. Mint mondta, a felelősség kérdésében sok mindent kell még tisztáznia tudományos kutatásnak.
 
A Keresztény Közéleti Akadémia elsődleges feladatának tartja a társadalmat foglalkoztató aktuális kérdések keresztény szempontból való feldolgozását, és azt, hogy a kérdésekre adott válaszok felelős alapállásból szülessenek.

A konferencia témáját is tudományos teológiai, illetve valláserkölcsi alapon tárgyalták az előadók: Schöner Alfréd főrabbi a Világ Jámborainak eszméjét mutatta be. A zsidóság a Világ Jámborai elismerő kitüntetéssel fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik a vészkorszakban melléjük álltak, segítették őket. Jeruzsálemben ma 51 országból tartanak számon Világ Jámbora személyeket, Magyarország a rangsorban 6. helyet foglalja el
 
Haraszti György történész, egyetemi tanár (Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem) a mai magyarországi zsidóság helyzetéről szólt. A holocaust óta ma már a harmadik zsidó nemzedék él magyarországon. Az előadó kiemelte a rendszerváltás utáni vallásszabadság jelentőségét. Ennek eredménye, hogy ma a zsidó vallás reneszánszáról beszélhetünk.
 
Kránitz Mihály rektorhelyettes (PPKE) a KKAA alapítója és vezetője a katolikus egyház zsidóságról vallott nézeteit, azok változását ismertette, különös tekintettel a II. Vatikáni zsinat Nostra aetate k. dokumentumára, illetve a zsinat utáni eseményekre. A negyven éve megszületett dokumentum világosan elítélte az antiszemitizmust és a diszkrimináció minden formáját.

A zsinat utáni események közül Kránitz professzor kiemelte János Pál pápa 1986-os látogatását a római zsinagógában, valamint a Zsidósággal Való Vallási Kapcsolatok Bizottságának Emlékezünk: Megfontolások a Soáról című dokumentumát, valamint egy közelmúltban történt jelentős eseményt: január 18-án 160 rabbi kántort fogadott kihallgatáson a szentatya. A történelem eddigi legnagyobb magánkihallgatásáról van szó, amelyre valaha is sor került a Vatikánban egy pápa és zsidó vallási vezetők között.

A rabbik, akiket a Pave the Way – a Kövezd ki az Utat alapítvány gyűjtött egybe, a kihallgatás során elismeréssel adóztak azokért a történelmi lépésekért, amelyeket a Szentszék tett a katolikusok és zsidók közötti kapcsolatok javítása érdekében, és köszönetüket fejezték ki a pápának azokért az erőfeszítéseiért, amelyeket pápasága eddigi 26 éve során tett, hogy kiengesztelje a két vallást, és ledöntse a gyűlölet falát.
 
A találkozó alkalmából a Kövezd ki az Utat – Alapítvány és a Vallásközi Megértés Központ közleményt adott ki. A II. Vatikáni Zsinat óta és II. János Pál vezetése alatt az egyház rendkívül jelentős lépéseket tett azért, hogy új kapcsolatokat építsen ki a zsidókkal, az őszinte szeretet és kölcsönösség alapján – jelentette ki beszéde zárásaként Kráintz Mihály professzor.

MK