A keresztények harapófogóban vannak – egy francia püspök iraki tapasztalatai

December 29-től január 7-ig tartott Gilbert Louis, Chalons-en-Champagne-i püspök első iraki látogatása, melynek során Bagdadban és az ország északi részén járt. „Mindig lényegesnek tartottam, hogy kifejezzük, mennyire fontosak nekünk a keleti keresztények, de még lényegesebbnek találtam, hogy meg is látogassam és meghallgassam őket, és hogy arra buzdítsam őket, hogy ne hagyják el azt a helyet, ahol élnek” – mondta a lapnak a püspök.

„A keresztények harapófogóban vannak az egymással harcoló síita és szunnita irányzat között – folytatja. – Szaddám Huszein a szunnitákat pártfogolta, és a háttérbe szorult síiták most átvették a hatalmat. A keresztények pedig itt vannak ennek a polgárháborúnak a közepén, és folyamatosan zsarolják őket, hogy álljanak az egyik vagy a másik oldalra.”

Ráadásul a keresztények a terrortámadásoknak is kedvelt célpontjai. Ezek egyike volt a bagdadi szír–katolikus katedrális elleni 2010-es merénylet, melyben 53 ember halt meg. „Imádkoztunk ebben a templomban, melyet a merénylet óta nem nyitottak meg a szertartások számára, és amelyben mindenütt golyók nyomait látni. A kijáratnál egy nagy fotó az áldozatokat mutatja be, és emlékeztet rá, hogy több mint ötven ember, köztük két pap halt meg abban a mészárlásban…”

Míg a háború előtt több mint egymillió keresztény élt Irakban, ez a szám mára nem több mint 400 ezer. „Kétirányú mozgás figyelhető meg – mondja Gilbert Louis atya. – Sokan elmennek külföldre; akik maradnak, azok pedig minden újabb merénylet után hullámokban menekülnek el Bagdadból, és az autonóm Kurdisztán tartományban igyekeznek új életet felépíteni.” De azért Bagdadban is, ahol „folyamatos a bizonytalanság, és minden sarkon katonák állnak”, vannak olyan keresztények, akiknek „elég nagy a hitük, és elég bátrak ahhoz, hogy kitartsanak, és ne hagyják megszűnni a keresztény jelenlétet” az iraki fővárosban.

Gilbert Louis elismeréssel adózik a domonkos nővérek munkája előtt, akik kibővítették a kórházukat, és létrehoztak egy leánygimnáziumot, melynek tanulói 80%-ban muzulmánok. „A domonkos szerzetesek pedig egy bölcsészettudományi egyetemet építenek éppen: micsoda bátorság! Nagyon megfogott, amikor láttam, hogy a keresztények mennyire igyekeznek elkerülni az országban dúló konfliktusokat, és a mindenhol a békét szolgálni.”

Kurdisztán tartományban, ahol az autonóm kormány szívesen látja a keresztényeket, az atyát a vallásközi párbeszéd egyik nagy alakja, Louis Sako, Kirkuk érseke fogadta. „Érkezésem napján elmentünk meglátogatni a síita és a szunnita imámot, valamint a különböző szertartású népek vallási vezetőit. A közöttük lévő párbeszédet Sako atya tartja fenn, ő a híd a vallások között, az egyensúly és a béke mestere.”

Gilbert Louis püspök ezután Kirkukban meglátogatott több, újonnan épült iskolát, egy szemináriumot és kétszáz új házat, melyben keresztény családok laknak. „A helyi püspökökkel egyetértésben mi is arra biztatjuk a keresztényeket, hogy ne hagyják el a hazájukat. Ha mind elmennének, egy olyan keresztény jelenlét szűnne meg, amely már az első század óta töretlenül fennáll.”

Hozzáteszi azonban, hogy „az erőszakhullámok még ebben a tartományban is fenyegetnek”, és hogy a gazdasági helyzet továbbra is bizonytalan. „Kurdisztán északi részének egyes falvaiban egyáltalán nincs munkalehetőség, azaz nincs jövő. A fiatalok pedig őrlődnek, mert tudják, hogy fontos lenne maradniuk, saját boldogulásuk érdekében viszont nyugatra kellene menniük. És ki tudja, meddig fogják bírni itt, hiszen mindannyian nyugodt jövőről álmodnak.”

Magyar Kurír

Forrás: La Croix