A keresztények helyzete a dél-afrikai Umlazi régióban

A rasszizmus, a munkanélküliség és a szegénység öröksége folyamatosan félelmetes kihívásokat támaszt a nép számára, akik még mindig iskolák, egészségügyi intézmények és megfelelő lakások hiányával küszködnek. A szegénység és munkanélküliség jó táptalaja a bűnözésnek és a családokon, illetve a közösségeken belüli erőszaknak. De a jelenlegi legnagyobb kihívás, amellyel az embereknek szembe kell nézniük ezeken a területeken, az AIDS. Becslések szerint a lakosság 50%-a fertőzött Umlaziban!

Amikor a különböző keresztény felekezetek vezetői nemrégiben találkoztak, hogy megvitatássák, mivel tudnának közösen segíteni népüknek a rájuk nehezedő kihívásokban, rájöttek, hogy a megbélyegzés az egyik tényező, amely súlyosbítja a helyzetet. Ez tartja vissza a szenvedő embereket – akár fizikailag bántalmazott, akár megerőszakolt áldozatokról, akár HIV-fertőzöttekről van szó – attól, hogy problémájukról nyíltan beszéljenek. Van egy kulturális norma, miszerint a szexualitással kapcsolatos dolgokról nem illik beszélni. Zulu nyelven az „ubunqunu" kifejezés szó szerint meztelenséget jelent, s azt sugallja, hogy ezek a témák tabuk. Ennek eredményeként sokan nem kérnek segítséget, pedig az sokféle formában elérhető lenne, akár tanácsadásra, lelkigondozásra, akár otthoni ápolásra vagy egészségügyi szolgáltatásokra gondolunk. Ezeket a lehetőségeket sokszor a helyi egyházak teremtik meg ökumenikus szervezésben.

Annak fényében, hogy az embereket – főleg a fiatalokat – kimondva, vagy kimondatlanul arra kényszerítik Umlaziban, hogy hallgassanak problémáikról, a helyi egyházi vezetők ökumenikus istentiszteletet szerveztek, amelynek a „csend megtörése" volt a központi témája. Az istentiszteletre meghívták Umlazi fiataljait, hogy bátorítsák őket mindannak kimondásában, ami kimondhatatlan (ti. amiről nem szabad beszélni), és annak tudatában kérjenek segítséget, hogy a némaságba burkolózás a halált is jelentheti számukra.

A csend megtörésére való felhívás kiterjed a Dél-Afrikán kívüli egyházakra is, és sok más AIDS sújtotta területre. Nem volt háború a világtörténelem folyamán, amely több életet követelt volna, mint az AIDS. Bár sok szervezet és egyház keresi a megoldás lehetőségeit az AIDS-járvány sújtotta térségben, az eredmény nem állt arányban a tapasztalható katasztrófával. 1993-ban Desmond Tutu figyelmeztette a Hit és Egyházszervezet 5. Nagygyűlését, hogy az egyházi vezetők az apartheid korszaka alatt megtanulták: „az apartheid túlságosan erős egy megosztott egyház számára." Manapság, amikor az AIDS járvánnyal kell szembenéznünk, el kell ismernünk: ezek is túl nagyok, erősek egy megosztott egyház számára. Umlaziban egy bíróság van, egy kórház, egy postahivatal, egy klinika, egy bolthálózat – és egy temető. Ugyanakkor egy mindent elsöprő kihívással kell a népnek szembenéznie. Ugyanebben a kerületben az emberek, akik szinte mindannyian keresztények, ragaszkodnak a Szentíráshoz, amely azt tanítja: egy test van, egy Lélek, egy reménység, egy Úr, egy hit, egy keresztség, és egy Isten, aki mindnyájunknak Atyja (Ef 4,4–6). Mégis sok egyház van, amelyek nem tudnak egymással teljes közösségre lépni, és így továbbra is a megosztott kereszténység jelei maradnak. Umlaziban bizonyos fokú türelmetlenség és frusztráció tapasztalható az örökölt megosztottsággal kapcsolatban, amelyet más országokból gerjesztettek sok évszázaddal ezelőtt.

Amikor a helyi előkészítő csoport egy tagja találkozott az imahét anyagának előkészítéséért felelős nemzetközi bizottsággal, akkor megállapodtak abban, hogy az Umlazi keresztények tapasztalatainak tükrében a keresztény egyházak teljes, látható egységének keresésére helyezik a hangsúlyt, és arra, hogy fel kell szólalni a szenvedőket elnémító és elszigetelő csend megtöréséért. Az imahét központi témáját (Mk 7,31–37) együtt választották ki, és elhatározták, hogy olyan teológiai, illetve bibliai keretben szólnak a hallásról, a beszédről és a csendről, amelyen belül helye van a mind az egységtörekvésre, mind pedig az emberi szenvedésre adott keresztény válasznak. Úgy döntöttek, hogy az istentiszteletnek és mind a nyolc nap meditációjának is legyen kettős fókusza: minden egyes szövegben szándékosan utalnak az emberi szenvedés realitására és a keresztények látható egységére való törekvésre.

Forrás: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Magyar Kurír

Kép: www.keepachildalive.org