Krisztus után 100 körül született a szamariai Szichemben, a mai Nablusban. Szülei görög származású pogányok voltak. A művelt Jusztinusz a pogány bölcseleti iskolákban hiába kereste az igazságot; a kereszténységben találta meg – szavaival élve – „az egyedül megbízható és igaz filozófiát”.
Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt a vallás védelmében. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Tőle maradt az utókorra annak leírása, hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét.
Marcus Aurelius idején hat társával együtt elfogták, és Rómába hurcolták Rusztikusz prefektus elé. Midőn a törvényszék elé állították őket, a prefektus arra szólította Jusztinuszt, hogy tegyen hitet az istenekre, és kövesse a császári parancsokat. „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak” – hangzott Jusztinusz felelete. A prefektus kérdésére, hogy milyen tanokat vall, Jusztinusz így felelt: „iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”
A tárgyalás után halálra ítélték őket, majd lefejezték Jusztinuszt és társait. A holttesteket néhány keresztény méltó helyre temette.
Magyar Kurír