Keresztes Szilárd a Máriás Hálóról

Püspök úr, mennyiben változtatta meg az egyházmegye életét, hogy  Máriapócs bekapcsolódott a Máriás Hálóba?
Ez közvetlen hatással nem volt az egyházmegye életére. Máriapócsot eddig is nagyon fontosnak tartottuk, hiszen az egyházmegye lelki életének, lelkiségének a középpontja. Minden fontos ünnepünk itt zajlik. Az, hogy a Máriás Hálónak tagjai lettünk, megtiszteltetés számunkra, és újabb lendületet, erőforrást jelent, hogy még jobban végezhessük a feladatunkat. Másrészt azt az ötletet is adta, hogy meghívjuk a Háló többi tagját. A nagy munkából, amivel ezt a találkozót megszerveztük, hál’ Istennek a hívők is szép számban kivették a részüket.

Sok kegyhelyen járt már, melyik a szívének legkedvesebb – természetesen Máriapócson kívül?
Nekem Montserrat tetszett a legjobban. Ez egy bencés kolostor Spanyolországban, a hegy tetején. Nagyon bensőséges, családias lelkülete van, és nagyon szépen végzik a szerzetesei a zsolozsmát. A Hálóba viszont a spanyol kegyhelyek közül Zaragoza került, mert sokkal jelentősebb történelmi hagyományokkal rendelkezik. 

Közöttük van-e „kedvence”?
A Hálón belül Mariazell tetszett nekem a legjobban, mert ott is ugyanazt a levegőt érzem, amit nálunk. Egyszerű emberek jönnek, és ugyanolyan formában zajlik a zarándoklat, mint itt. Lourdes és Fatima óriási kegyhellyé nőtte ki magát. Sokkal szervezettebb minden. Mariazellben sokkal jobban megvan az a spontaneitás, ahogy az emberek elmennek oda, ugyanúgy, mint Máriapócson.

Miben segítik egymást a Háló tagjai, mit tanulhatnak egymástól?
Nagyon sokat. Ötleteket kapunk egymástól, például a lelkipásztori programokhoz, a szervezéshez, és ahhoz, hogy hogyan lehet a kegyhelyeket az emberek számára vonzóvá tenni, hogyan kell feléjük fordulni, foglalkozni velük, ha eljönnek. Ennek a találkozónak éppen az az egyik célja, hogy kölcsönösen tanuljunk egymástól, ezért a tanácskozás nagyobbik részét teljesen szabad beszélgetéssel töltjük.

MK