Keresztség és megtérés – 2006. augusztus 3.

Hazai – 2006. augusztus 3., csütörtök | 0:07

Sokféle hasonlattal beszél az Egyház a keresztség szerepéről. A keresztség eltörli az áteredő bűnt, tagjai leszünk Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak. A vízbe való belemerítkezés azt jelenti, hogy Jézussal együtt meghalunk a bűnnek. A vízből való kiemelkedés pedig azt, hogy Jézussal együtt feltámadunk.

Sokan elavultnak és túlhaladottnak gondolják a kereszténységet, de azért egyet figyeljünk meg: kell a beavatás. Bárhová is születik ember ezen a földön, valahová kell, hogy belépjen. Kell, hogy fejlődjön, és formálódjon. A legszabadelvűbb anyuka is neveli a gyereket, feltéve, ha vállal.

Ebbe a világba beleszületve nem vagyunk még részesei a tökéletes életnek, de tudunk róla, ezért igyekezünk előre. Többre vagyunk hivatottak. S ha nem személyes formában, szentháromságos módon igyekszünk előre, akkor marad a gépies, szögletes, virtuális lelkű állapot.

Krisztus melletti tanúságtétel az is, amikor olvassuk a plazma tv-reklámjában: Olyan, mint a valóság. Figyeljünk a mondatra: nem azonos a valósággal, csak olyan, mint a valóság. Íme, van fogalmunk a krisztusi valóságról, mert más viszonyítási alap nem létezik. Merjük erkölcseinket is Jézus tetteihez igazítani.

Sánta János