Kereszttel hátuk szőrén

Hazai – 2006. április 9., vasárnap | 6:00

Az országút porában a szürke szamarak kereszttel hátuk szőrén a szürke szamarak patájuk alól fölszáll a por szép lepedő szitál a por fehéren ragyog a lepedő ragyog lebeg és fölszáll alul a szamarak átlépnek át a kórón a szürke szamarak letérnek le az útról eléjük áll a fű a szájuk elé ugrik a kövérhusu fű mosollyal a mezőben a szürke szamarak mennek kik mindent tudnak mennek a szamarak eléjük áll a forrás fölugrik nyelvükig fölugrik és kínálja hűsítő gyöngyeit fejüket lassan rázzák a szürke szamarak ők Krisztus anyját vitték nem érzik szomjukat mennek napon esőben a por szép lepedő a sár sötét az ég kék a fű zöld lepedõ

(Kormos István)

Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót.

Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő „szamaracska". S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a „kövek kiáltanának!".

Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.

Amikor Jézus „dicsőségesen" bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.

Az igazi, a tulajdonképpeni „megdicsőülés" még hátra van. …

(Pilinszky János: Virágvasárnap – részlet)

Kép: www.davidrichert.com, Szekeres István, Sas Gábor (stargate.eik.bme.hu)