Keresztút és virágvasárnapi mise Veszprémben

Második alkalommal rendezték meg a városi keresztutat Veszprémben pénteken, március 22-én, amikor a zord idő ellenére is mintegy kétszázan gyűltek össze a Károly-templomnál, hogy együtt kísérjék a jelképes keresztúton Jézust. A résztvevők énekelve, imádkozva haladtak végig a Brusznyai úton a Szabadság tér, Óváros téren át egészen a bazilikáig. A befejező elmélkedésen a Szent Mihály-bazilikában Nagy Károly kanonok, plébános Krisztus keresztjéről elmélkedett – írja a veszprémi érsekség honlapja.

Virágvasárnapi szentbeszédében Márfi Gyula érsek elmondta, hogy ezt  a napot a liturgia a szenvedés vasárnapjának is hívja, hiszen Jézus Krisztus szenvedéseit, passióját hallgatjuk meg. Kiemelte annak szükségességét, hogy mi is megtaláljuk a szenvedésünk értelmét saját életünkben. Kell, hogy ne zúgolódást, vagy értetlenkedést váltson ki belőlünk, hanem engedelmes lelkületet, hiszen a kereszthordozás nem felesleges. Ez az a dolog, amivel a világ nem tud mit kezdeni, de nemcsak a nagyvilág, hanem a különböző vallások sem.

A buddhizmust hozta fel először példának, amely e tekintetben a szenvedés megszüntetésére törekszik. Buddha tanításának a lényege az, hogy a szenvedés megszüntetéséhez az embernek le kell mondania vágyairól, álmairól, ambícióiról és ez által lélekben érzéketlenné kell válni a szenvedésre, azonban így az ember érzéketlenné válik az örömre, a boldogságra is. Tehát túl nagy árat kell fizetni a lelki szenvedéstől való megszabadulásért. Ezt a gondolkodásmódot a főpásztor szembe állította a nyugati civilizációban uralkodó hozzáállással, ami a fájdalom eltompítására, gyógyszerekkel, drogokkal történő megszüntetésére törekszik. A különböző tudatmódosító szerek alkalmasak arra, hogy az embert átmenetileg túláradó jóérzéssel töltsék el, így megszabadítva a felhasználót a nyomorúság és a fájdalom érzésétől, ez azonban csak ideig-óráig tart. Miután a hatás elmúlt, az ember sokkal mélyebbre zuhan vissza, mint ahonnan eredetileg indult.

Marad tehát az egyetlen megoldás: hordozni a keresztet és kérni a kereszthordozáshoz Krisztus kegyelmét abban a hitben, hogy mindez javunkra válik. Márfi Gyula megjegyezte: igazán csak azt szeretjük, akiért szenvedést is vállalunk.

Veszprémi Érsekség/Magyar Kurír