Keresztút Makrancon

Makrancon több százan, a falu apraja-nagyja 14 imában foglalta össze háláját és kérését. Az elsőáldozókért, a beteg gyermekekért, a fiatalokért, a bérmálkozókért, a nagyszülőkért, az anyanyelv hűséges megőrzéséért, a cursillió mozgalom és a rózsafüzér társulat tagjaiért, az egyházközség és a falu lakosaiért, a lelkipásztorokért és a ministránsokért, a házastársakért, az idősekért és a betegekért, a családokért és közösség elhunyt tagjaiért imádkoztak, csatlakozva az egymillió magyar szent seregéhez.

Az egyes célcsoportokért végzett imádkozók között volt a falu polgármesterasszonya - Laczkó Mária is. Az ünnepi menet a templomból indult, befejezése a halottasházban volt. A szervezők - Szmolnyicky Anna, Kocsis Pál és Palencsár Tamás - elmondása szerint, látva a nagyfokú érdeklődést, örülnek, hogy a kezdeményezés egyre nagyobb visszhangra talál.

Szepsiben a szertartások után Zajdek Attila informatikus rendezésében képvetítős elmélkedés volt. Az elmélkedés szövegét írta és elmondta Százi Zoltán, költő és publicista. A képekhez önvallomást maga az alkotó, Szabó Ottó festőművész fűzött magyarul, Martin Novotny káplán szlovákul.

Mint kiderült, az eltérő nyelv, kultúra és felekezet nem akadálya a közös Istenre való figyelésnek. Sőt, a különböző meglátás teszi lehetővé a bensőségesebb rácsodálkozást Istenre és egymásra.

GB/Magyar Kurír