Keresztúti könyörgés a mélyszegénység helyén

A több mint háromórás úton a város keresztjeinél elevenítették fel Krisztus szenvedésének stációit. Krisztus áldozatára emlékezve minden egyes állomáson könyörögtek a mai szenvedőkért is: azokért, akik a közelükben élnek fájdalomban, nyomorúságban, és azokért is, akik távoli földrészeken szenvednek a katasztrófák, a háborúk miatt.  Csáki Tibor plébános vezetésével a rózsafüzér imádságaival és a keresztút énekeivel haladtak végig az utcákon, nem kis feltűnést keltve a földeken dolgozók és a városban sétálók között, akiknek tanúságot tettek ezzel hitükről.

Különleges volt a kezdeményezés azért is, mert valódi egységet teremtett a város különféle színterei között. A Tabánnak nevezett romatelepen négyszáz ember él megdöbbentően rossz körülmények között, mélyszegénységben. Olyan hely ez, ahová a városlakók szinte soha nem lépnek be. Idén februárban és márciusban a jezsuita rend két novíciusa végzett missziót a telepen, amelynek eredményeképpen a helyi egyházközség és a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával, az ott lakók közreműködésével felállítottak egy szép keresztet, melynek talapzatán így szól a felirat „Aki hozzám jön, nem utasítom el" (Jn 6,37). Szimbolikus értéke van annak, hogy a katolikus közösség - az ismeretlen iránti várakozással telve, imádságos lélekkel - belépett erre az elszigetelt helyre is, és a roma gyerekek érdeklődésétől kísérve elmondta imádságát. Elmondta az imát Krisztusért, a szenvedőkért, a városért – és ezzel konkrét jelét adta a szolidaritásra és az egységre való törekvésének.

Magyar Kurír

(tzs)