Két vizespohár – 2007. március 29.

Hazai – 2007. március 29., csütörtök | 0:07

Ha két különböző méretű poharat megtöltünk vízzel, mindkettő tele lesz, de a két vízmennyiség mégse lesz egyforma. Ilyen az örök boldogság is. Nem egyforma a befogadóképességünk, de Isten mindenkit teljesen eltölt jelenlétével, és életével.

Ha tehát kívülről nézzük, nem lesz egyforma a boldogságunk, de ha belülről nézzük, akkor egyformán boldog lesz mindenki. Egymástól nem fogjuk irigyelni a különbséget, mert mindenki a személyre szóló boldogságot kapja meg, és nem lesz keveredés.

Mindenki annyi kérdésre kap választ, amennyit csak fel tud tenni, sőt még többre is, mert Isten nem centizget. Éppen ezért kedvünk lesz tovább kérdezni, mert Isten kimeríthetetlen. És ő fényében belátjuk, hogy mi is azok vagyunk, csak most még visszafog bennünket a bűn uralma, amely kisebb értéket jelent, mint amennyi nekünk jár.

Ma még kísértéseknek vagyunk kitéve többféleképpen. Van úgy, hogy életünk vizespoharait nem tiszta vízzel akarjuk feltölteni, hanem valamilyen csábító, de értéktelen löttyel, vagy túl is töltjük, és akkor fáj, hogy szétfolyik. Van úgy, hogy a másik életének vizét magunknak kívánjuk, viszont ezt nem lehet a miénkbe tölteni, a másik poharát csak fellökni lehet, áttölteni nem.

Isten egyszerre kiegyensúlyozott és bőkezű. Ezt kell megtanulnunk tőle.

Sánta János