Kétfajta csend birkózik bennünk – 2008. március 22.

Megtehette volna, hogy Szent Fiát a halála pillanatában megdicsőülten lelépteti a keresztről. Micsoda hatást váltott volna ki. Nem tette. A csenddel érlel bennünket. Engedi, hogy összetalálkozzon bennünk a pusztulás utáni csend, és az újjáteremtés előtti csend. Mint csend, egyforma, de a kiváltó ok nagyon különböző.

A halál utáni csend a káosz győzelme. Látszólag sikerült szétverni mindent és most a gonoszlelkek önelégülten visszahúzódnak. Szerintem mégis idegesek lehettek, hiszen ők mindent tudnak, azt is tudhatták, hogy Istent nem lehet elpusztítani, és valaminek történni kell. Az ördögök jelszava a „hátha mégis”. Isten jelszava viszont nem a „csak azért se”.

Nem azért támasztja fel szent Fiát, hogy az ördögöknek visszavágjon, hanem azért, mert az Élet soha nem fúj visszavonulót. Kell a nagyszombati hatásszünet, hogy ezt egy kissé felfogjuk.

Sánta János