Kétféle hatás a világban – 2005. augusztus 23.

Az ember viszont a gonoszlelkek támadási helye lett, látták ugyanis, hogy a teremtés rájuk nézve már veszélyes szintre jutott, mert megjelentek hozzájuk hasonló értelmes és személyes lények. Jó lesz tehát a pozíciójukat bebiztosítani, ezért megkísértették az embert, aki elbukott.

Azóta átjáróházak vagyunk, jó és rossz értelemben egyaránt. Ha Istennek engedünk, akkor az ő közvetítői vagyunk, ha a gonoszlelkeknek, akkor viszont az élet ellen fordulunk. Értelmes személyek lettünk, de nem az ördögök szólítottak létbe bennünket, noha ők is személyek, hanem Isten, aki a maga létét osztja meg velünk. Csak Isten ajándékoz életet, az ördög nem, hiszen félti a sajátját is.

Isten hatására mi is továbbajándékozzuk létünket, a gonosz hatására viszont magunkba burkolózunk. Az élet játéka mégis az, hogy az anyagvilágot egyszerre hatja át Isten és a gonosz. Nem ugyanannyira, de mégis oly módon, hogy sűrűn dilemmába esünk, milyen hatás alatt is vagyunk pillanatnyilag. Isten mindig ad, a gonosz mindig elvesz. Isten akkor is ad, ha éppen most úgy érezzük, hogy áldozatot kíván. A gonosz akkor is elvesz, ha éppen most úgy érezzük, hogy ad valamit. Idővel minden kiderül.

Sánta János