Kettős könyvpremier a Veszprémi Érsekségen

A Megyetörténet című tanulmánykötet egyház- és igazgatástörténeti tanulmányokkal a Veszprémi Püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére és évfordulójára tavaly megrendezett a millenniumi egyházmegyei- és megyetörténeti konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza. (Az adománylevélben Szent István király négy vármegye – Kolon, Veszprém, Fejér, Visegrád – feletti joghatóságot adományozott a veszprémi püspöknek. S ezzel az oklevél fényt vet az egyházmegye és a történeti Veszprém megye kronológiai kezdeteinek behatárolására is.) A 17 tanulmány felöleli a veszprémi püspökség ezer évét, kiemelve a török idők utáni XVIII. századi egyházi újjászervezés időszakát és a XX. századi veszprémi püspökség történetét Mindszenty József püspöki szolgálata idején. A megyetörténeti blokk szakcikkei ugyanakkor a megyeszervezet kialakulását, differenciálódásait mutatják be.  A tanulmányok szerzői között megtaláljuk a két veszprémi levéltár munkatársait, valamint fiatal, tudományos fokozattal rendelkező történész-hallgatókat, egyetemi tanárokat, illetve a budapesti Történettudományi Intézet munkatársait.

A másik kötet az Érszegi Géza és Solymosi László közös munkájaként megjelent Veszprém város okmánytára  pótkötete középkori forráskiadvány, mely a szerzők több évtizedes tudományos várostörténeti kutatómunkájának eredményeit reprezentálja. A kiadvány szorosan kapcsolódik Gutheil Jenő kanonok-levéltáros, posztumusz veszprémi díszpolgár Veszprém város okmánytára című, 2007-ben megjelent oklevéltárához. Gutheil eredetileg Veszprém város középkori történetét kívánta megírni úgy, hogy munkájához a forrásokat is közre kívánta adni. Árpád-kori Veszprém című feldolgozó munkájának 1977-es megjelenését már nem élhette meg, ahogy a kötethez készített oklevéltár is még további három évtizedet várt jobb sorsára az asztalfiókban – hangzott el a könyvbemutatón. A két neves kutató történész már a 70-es években elkezdte a kiegészítések gyűjtését a kéziratban maradt Gutheil-féle oklevéltárhoz. A most megjelent pótkötet elsősorban a mai településhez közigazgatásilag hozzátartozó, de a történelem során önálló településeknek számító városrészekre, így Jutasra, Csatárra, Kádártára és Rátótra, vagy a veszprémvölgyi apácákra vonatkozó forrásokat gyűjti egybe. Közel 500 oldal terjedelemben ad közre 303 darab latin nyelvű oklevélszöveget a tudományos forráskiadás kritériumainak megfelelően magyar nyelvű pársoros összefoglalók kíséretében. A kötetet a középkori veszprémi városrészeket és Veszprém környezetét bemutató térképek egészítik ki.

Az ünnepélyes könyvpremiert Márfi Gyula érsek nyitotta meg, bevezetőjében rámutatva: a most napvilágot látott tanulmánykötetek egyfajta bizonyítékot nyújtanak arra vonatkozóan is, hogy egyház és állam egymástól élesen nem választható el, mint ahogy Szent István korában is alapvetően összetartoztak. Ehhez kapcsolódva megjegyezte, hogy a tudományos értekezések felmutatják azt is, hogy egyházi személyiségek is töltöttek be fontos szerepeket  a tudományos életben történelmünk során.

A millenniumi konferencia tanulmánykötetét Pálosfalvi Tamás történész, S. Lackovits Emőke néprajzkutató és Hudi József történész, míg az okmánytár pótkötetét Tringli István történész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa mutatta be. 

Toldi Éva/Magyar Kurír