Csak ez a kisebbik esetében jobban látszik, a nagyobbnál nem annyira. A kisebbik a pazarlás bűnébe esik, a nagyobbik pedig a megszokás bűnébe. Mindkettő egyformán veszélyes. A kisebbik fiú a csapongó, öntörvényű embert jeleníti meg, a nagyobbik a tökéletességével eltelt, lélekben merev embert. S vegyük észre, hogy nincs közöttük kapcsolat.
Az Atya igyekszik közvetíteni köztük. Csak úgy tudnak összetalálkozni, hogy olyan valaki közvetít közöttük, aki nem az ő szintjükön áll, hanem feljebb. És amikor a kisebbik fiú visszatér, az Atya ünnepet tart. Isten ünnepre hív bennünket, örök ünnepre. Ki hogyan tud erre válaszolni? Bűneink csapongásából mindig meg lehet térni.
Ezt mutatja a kisebbik fiú helyzete, aki őrzi az Atya képét, s visszatér hozzá. A bűnbánat hiánya viszont sokkal veszélyesebb, mert hiába maradt otthon a nagyobbik Fiú, elfelejtette az Atya képét. Legyen bennünk mindig hajlandóság a bűnbánatra, hogy Isten örök lakomájának részesei lehessünk.
Sánta János