Kicsi és nagy diktátorok – 2006. augusztus 5.

A diktátor diktálni akar. Akaratát keresztül akarja vinni mindenáron, ő akar a világ középpontja lenni. Ez a tulajdonság velejárója szabad akaratunknak, de még egy fejletlen állapot. Ha a gyereket nem nevelik rendesen, meg is marad diktátornak. A felnőtté serdült diktátor nem felnőtt, hanem egy túlkoros gyerek.

Most fellépett egy újabb ilyen nagy gyerek Szlovákiában, aki a magyarok ellen fröcsög. Egyetlen nép sem áll angyalokból, nálunk is vannak diktátorok most is, és erről tehetünk is, de azért nem dogmaként, hanem ötletként ajánlanék valamit azoknak, akik e területen tehetnek valamit.

Szerintem minden diktátort el kellene küldeni remeteségbe addig, amíg ki nem nő ebből az éretlenségből. S ne adjanak neki a gyenge és hízelgő emberek mozgásteret. Nem rács mögé küldeném a diktátort, hanem egy erdő közepén levő magányos házba, ahol szenved egy kicsit a magánytól, s magára van utalva, olyan helyre, ahol senkinek sem diktálhat egy darabig, s ha majd fáj neki a találkozások hiánya, akkor egy kissé lehetne emberek közé engedni. S ha magányában megtörve van kedve beszélni, csak egy jól felkészült, lélekismerő ember menjen be hozzá. Szálljon magába, mint a tékozló fiú, aki nem becsülte a jót. A diktátor sem becsüli az emberi találkozásokat, hanem kisajátítja saját kénye-kedve szerint.

Hogy egy kicsit magunkra is ismertünk? Ne essünk kétségbe! Inkább legyünk a jobbak a környezetünkben élő emberekhez.

Sánta János