Kicsi és nagy diktátorok – 2008. január 14.

A diktátor diktálni akar. Akaratát keresztül akarja vinni mindenáron, ő akar a világ középpontja lenni. Ez a tulajdonság velejárója szabad akaratunknak, de még egy fejletlen állapot. Ha a gyereket nem nevelik rendesen, meg is marad diktátornak. A felnőtté serdült diktátor viszont nem felnőtt, hanem egy túlkoros gyerek. Egyetlen nép sem áll angyalokból, nálunk is vannak diktátorok most is, és erről tehetünk is, de azért nem dogmaként, hanem ötletként ajánlanék valamit.

Szerintem minden diktátort el kellene küldeni remeteségbe addig, amíg ki nem nő ebből az éretlenségből. S ne adjanak neki a gyenge és hízelgő emberek mozgásteret. Nem rács mögé küldeném a diktátort, hanem egy erdő közepén levő magányos házba, ahol szenved egy kicsit a magánytól, s magára van utalva, olyan helyre, ahol egy darabig senkinek sem diktálhat, s ha majd fáj neki a találkozások hiánya, akkor egy kissé lehetne emberek közé engedni. S ha magányában megtörve van kedve beszélni, csak egy jól felkészült, lélekismerő ember menjen be hozzá. Szálljon magába, mint a tékozló fiú, aki nem becsülte a jót. A diktátor sem becsüli az emberi találkozásokat, hanem kisajátítja saját kénye-kedve szerint.

Hogy egy kicsit magunkra is ismertünk? Ne essünk kétségbe! Inkább legyünk jobbak a környezetünkben élő emberekhez.

Sánta János