Sokan egyáltalán nem böjtölnek, mások viszont olyan dolgokért böjtölnek, amelyekért nem érdemes. Akik csak ebben a világban hisznek, azok nem böjtölnek, hiszen nincs miért. Tiszta időpazarlás lenne egyetlen pillanatra is megakasztani az élvezetes életvitelt, hiszen ez a világ elmúlik, s vele együtt mi is, mondják materialista testvéreink, és nincs tovább. Vagy posztkommunista szóhasználattal: úgy fogyunk el, ahogyan mi elfogyasztottunk mindent. De ha már minden elfogyott, akkor nyilvánvaló, hogy egymásnak ugrunk. Mert nem tudunk meglenni fogyasztás nélkül.
A másik torzulás olyan dolgokért böjtölni, amelyek szintén idejétmúlttá válnak. Amivel azonosulunk, az sodor magával, ha nem akarunk fölé emelkedni. Valami efféle élethelyzet, amelyről Noé bárkájának története szól. Aki Istenbe kapaszkodik, azt hátára veszi a víz, a többit elsodorja.
Sánta János