A kiengesztelődés és együttélés kultúrájáért

A gyerekkorában borzasztó szenvedéseket átélt idős úr megrendülten mondta: „Azt gondolom azért élek és azért vagyok most itt, hogy megkínzott és meggyilkolt édesapámnak és társainak emléket állítsak.” Deportálásának megrázó eseményeit felelevenítve azt kérte a fiataloktól, próbáljanak elgondolkodni azon, hogy ők hol álltak volna: a szenvedők, a szemlélők, esetleg a szenvedést osztók oldalál. Antal István, a Romakollégium rektora válaszolt: „Mi valószínűleg Önnel együtt menetültünk volna.” Az előadás után a hallgatóság kérdéseiből világosan látszott, hogy a hallottak elgondolkodtatták és megérintették a fiatalokat. Varga Béla búcsúzóul azt kérte tőlük, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy az ilyen tragédiákhoz vezető utak ne épülhessenek, ne erősödhessenek ma és a jövőben.

Magyar Kurír