Kilencvenéves Magyarország első passióelőadása, a Mikófalvi Passiójáték

A kultúrházban rendezendő kiállítás bemutatja az 1922-ben Mikófalván, természetes környezetben felépített díszletek között, helyi lakosok szereplésével előadott Passiójáték történetét, továbbá megemlékezik a boldoggáavatás előtt álló kármelita Marton Marcell atyáról, Mindszenty József bíboros gyóntatójáról, akinél a Mikófalvi Passiójáték hatása is hozzájárult ahhoz, hogy a papi hivatást választotta. A tárlat megismertet a kis palóc falu történetével és lakóinak hétköznapjaival is.
 
A kiállításmegnyitón kívül még két egyházi eseményre kerül sor ezen a napon Mikófalván: Ternyák Csaba egri érsek megszenteli a felújított mikófalvi Szent István templomot és megáldja a templom előtt felállított, carrarai márványból készült új Mária-szobrot. Az ünnepségen részt vesz Bakos Rafael kármelita tartományfőnök is.

A Mikófalvi Passiójáték története:

A passiójáték ötlete az erdélyi menekültként Mikófalván letelepedett Peller Imre segédjegyzőtől származott, akinek 1921 őszén sikerült a faluban másokat is megnyernie a terv megvalósításához. Segítője a község plébánosa, Tóth Pacifik ferences szerzetes és a kántortanító volt.

Az előadáshoz a tízévenként megrendezésre kerülő bajorországi oberammergaui passiójátékot vették alapul. Először lefordították, majd adaptálták az ottani játék szöveganyagát. Ezután Budapestről meghívott vállalkozók, szervezők, szakemberek részvételével társulatot alakítottak, Mikófalvai Passió Társulat néven, a vállalkozás lebonyolítására. Budapesten szervező irodát is nyitottak, amely Mikófalvai Passió-Játékok Propaganda Osztálya/Budapest köriratú hivatali bélyegzőt használt.

A társulat az akkor 24 éves fiatalembert, a karrierje elején álló Fejős Pált (1897-1963) kérte fel a játékok rendezésére. A díszletek tervezésével és kivitelezésével Pán József (1900-1956) díszlettervezőt, a színpad és a falu melletti hegyoldalon a nézőtér kialakításával pedig Castello Camillo olasz építészmérnököt bízták meg. A passiójáték színpadképét Fejős Pál elképzelése szerint tervezte meg Pán József és Udvary Dezső (1891-1975), a szolnoki művésztelep festője.

A díszleteket a falu asszonyai által szőtt házi vászonra festették, amelyet nagy mennyiségben vásároltak a helyiektől. A jeruzsálemi jelenet színpadi hátterét a budapesti Operaháztól kölcsönözték. A jelmezek is Budapestről érkeztek, a ruhák egy részét Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményéről másolták a ruhatervezők.

A hegyoldalba vágott, ötezer főt befogadó nézőtér megépítésén 1200 helybeli és tiszafüredi munkás dolgozott. A hegyre szerpentinutak vezettek fel lépcsősorral, mellettük virágágyások, pálmafaligetek. A színpad megépítéséhez négy és fél vagon faanyagot használtak fel, a putnoki faárutelep adományaként.

A passiójáték zenéjét egy fiatal zeneszerző, Szlatinay Sándor komponálta. A keleti stílusú zenét a miskolci honvédzenekar szolgáltatta, mellette a helyi lakosokból összeállított kórus és egy kb. 400 fős operai énekkar is szerepelt.

A szerepek betanításában pesti színészek is közreműködtek. Pontos adatok arról nem maradtak fenn, hogy a 10 képből álló passiójátéknak hány szereplője volt. Valószínűleg a szűkebb stáb 150-200 fő körül lehetett, továbbá a zenekar és a kórusok tagjai. Szöveges szerepe körülbelül 25-30 mikófalvi lakosnak volt. A passiójáték nyilvános főpróbáját 1922 május 25-én délután 2 órakor tartották. A főpróbáról a Concordia filmgyár felvételeket készített. Ezt követően szeptember közepéig körülbelül huszonötször játszották, összesen 25.000 ember előtt, ami a rendezőknek 5.000.000 korona bevételt jelentett. A korabeli sajtó többször is foglalkozott a Mikófalvi  Passiójátékkal, még a New York Times 1922. június 12-i száma is kis cikkben emlékezett meg az első magyarországi passiójáték eseményeiről.

A Mikófalvi Passiójáték korabeli forgatókönyvének zárómondata ma is aktuális: „A Passiójáték azokhoz szól, akik az Üdvözítő Istenember szenvedéseire emlékezvén, élő szívvel értik meg azt, hogy az élet igazi értelme nem a törtetés, a rohanás, a gyűlölség és a harc, hanem a szeretet, a megbocsátás és a béke.”

Magyar Kurír

Kép: filmkultura.hu

(mk)