A kínai egyház égető problémái

A Vatikán és Kína kapcsolatában a legjelentősebb problémát a pekingi kormány kétértelmű magatartása, az illegális püspökszentelések, a hivatalos és a földalatti egyház egysége, s mindenek előtt a Hazafias Szövetség (HSZ) befolyása jelenti.

A kínai kormány kétértelmű viselkedése

A tanácskozásról hírt adó AsiaNews hírügynökség szerint a problémát nem annyira a diplomáciai kapcsolatok sok éve húzódó nehézségei jelentik, mint inkább a 2006-ban történt három illegális püspökszentelés, amelyekre az enyhülés légkörében került sor, s amelyeket egy sor pozitív jelzés előzött meg a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására kész kínai kormány részéről. A hírügynökség arra is felhívja a figyelmet, hogy a püspökszentelések immár a kormány és a Szentszék közötti  íratlan megegyezés szerint történtek, mint a Suzhou, Sanghaj, Xian, Wanxian és Shenyang egyházmegyékben történt püspökszentelések esetében.

A kunmingi (április 30.), anhuii (május 3.) és xuzhoui (november 30.) illegális szentelésekre azonban rányomta bélyegét a Hazafias Szövetség és a Vallásügyi Minisztérium erőteljes beavatkozása. A legutóbbi szentelés alkalmával – amelyen egyes források szerint jelen volt Pekingből Liu Bainian, a HSZ alelnöke és Ye Xiaowen, a Vallásügyi Hivatal igazgatója – a HSZ elrabolt két püspököt, hogy jelen legyenek a szertartáson, és megfenyegették mind a jelöltet, mind a szentelést végző püspököket, hogy nyomorba döntik őket és lesújtanak családjaikra, ha nem vesznek részt a szertartáson; és részvételükért cserébe pénzt ígértek a híveknek is.

Nyomásgyakorlásra, fenyegetésekre, zsarolásokra és hazugságokra – a HSZ egyes esetekben hivatalosan hirdette, hogy a Szentszékkel egyetértésben jár el – sor került a másik két szentelés esetében is, olyannyira, hogy Szentszék a „vallásszabadság súlyos megsértéseként” ítélte el az eseteket.

Mindezek után Kína római nagykövete „elnézést kért” a Vatikántól, de a probléma a Szentszék számára annak kiderítése, milyen bizalmat előlegezhet meg egy olyan kormánynak, amely egyfelől enyhülést ígér, másfelől azonban az emberi jogok és a vallásszabadság súlyos megsértéseit engedélyezi, ha nem egyenesen támogatja.

A kiközösítés súlya

Az egyházon belül most az a kérdés, hogyan kezeljék az illegálisan felszentelt püspököket és azokat, akik részt vettek a szertartásban. A szentelések elleni vatikáni nyilatkozatok (2006. május 4., december 2.) az önmagától beálló kiközösítést említik, de nyitva hagyják annak lehetőségét, hogy a szentelésekre a közvetlen érintettek nem teljes szándékosságával és kényszer alatt került sor.

A vatikáni nyilatkozatok azt is kijelentik, hogy a szentelések „megosztottsághoz vezetnek az egyházmegyei közösségekben”, és „sok egyházi személy és hívő lelkiismeretét gyötrik”. A Szentszék eddig mindenkit felmentett, de a kínai hívők, papok és püspökök közül sokan teszik fel maguknak a kérdést: vajon nem érkezett-e el annak az ideje, hogy nagyobb határozottsággal feleljenek a HSZ nyomására, s anélkül, hogy az érintett püspököket magukra hagynák, mégis azt sugallnák és követelnék, hogy néhány évig ne gyakorolják szolgálatukat.

Még égetőbb a probléma a földalatti egyházban, hogy püspökei a Szentszékhez való hűségük miatt évtizedeken át szenvedtek börtönökben, kínozták őket, elrabolták, sűrűn ellenőrizték és elszigetelték őket. A földalatti egyház egyes hívei az AsiaNews hírügynökségnek írt leveleikben föltették a kérdést: „Nincs-e itt az ideje, hogy a hivatalos egyház papjainak is legyen bátorságuk szenvedni a Szentszékhez való hűségért, ahogyan a kínai egyház oly sok vértanújának öröksége tanítja?”

Az AsiaNews hírügynökség lehetségesnek tartja, hogy a Szentszék e területen pontosabb útmutatást ad majd, hogy nagyobb egységben tartsa az egyház két ágát, a hivatalos és a földalatti ágat, amelyek az utóbbi tíz év alatt közeledtek egymáshoz. Kína egyes püspökei és katolikus hívői egyenesen azt kérték, hogy a pápa tegyen közzé levelet a kínai egyház egységéről.

A Hazafias Szövetség kiküszöbölése

A kínai kormány és a Szentszék mindenesetre válaszút előtt áll, hogy értékelje a HSZ szerepét. A szövetség a vallási tevékenységet ellenőrző szervként jött létre, s mára szinte az egyház életének „tulajdonosává” lett, ez irányítja a püspökök és papok szentelését, a szemináriumi oktatást, az áthelyezéseket, az egyház anyagi és tulajdonjogi ügyeit, sőt eltorzítja a közösség lelki életét is. A HSZ statútumában alapvető célként fogalmazták meg egy független, a pápától külön álló nemzeti egyház kialakítását.

A 2006. december 2-án kiadott vatikáni nyilatkozat kijelenti, hogy (a xuzhoui) illegális püspökszentelés „az egyház olyan látásmódjának gyümölcse és következménye, amely nem felel meg a katolikus tanításnak, és felforgatja hierarchikus szerkezetének alapelveit”. Az AsiaNews hírügynökség szerint ez igaz az egész HSZ-re is. Egyes kínai katolikusok szerint elérkezett az idő, hogy mindannyian, a hivatalos és a földalatti katolikusok is, egységesen visszautasítsák a HSZ-hez való tartozást, bár az a szándék továbbra is megmarad, hogy minden közösség regisztrálva legyen a kormánynál. Egyes földalatti püspökök mindmáig ezzel a megoldással próbálkoznak: a kormánnyal jegyeztetik be magukat, de nem hajlandók belépni a HSZ-be. Ez azonban nem mindig megnyugtató.

A kormány – és mindenekelőtt a Külügyminisztérium – részéről érzik, mennyire idejétmúlttá, terhessé vált a HSZ struktúrája. Nem múlik el nap anélkül, hogy valamely külföldi kormány ne vádolná Kínát a közösségi vallásgyakorlási jog megsértésével, ami negatív kampányt jelent egy olyan országról, amely modernnek és nyitottnak akar tűnni, és sikereket akar elérni a közelgő 2008-as olimpiával. A HSZ Kína számos régiójában feszültségek forrásává lett, elárulva a „harmonikus társadalom” Hu Csin-tao elnök számára oly kedves ideálját. Az is igaz, hogy a HSZ a maoizmus egyik leghagyományosabb struktúrája, amelynek létrejötte egybeolvad a Kommunista Párt születésével. A párt sok tagja számára a HSZ-t támadni vagy háttérbe szorítani egyet jelent az önkritikával.

Az egyházon belül néhányan úgy gondolják, hogy a Vatikánnak nem kellene nyitnia a Pekinggel való diplomáciai kapcsolatok felé, amíg az egyház nem élvez teljes vallásszabadságot, és nem lesz szabad a HSZ nyomásától. Mások a párbeszéd megnyitását, s a szövetség ártó befolyásának apránkénti felszámolását szorgalmazzák.

Magyar Kurír

Kép: AsiaNews